Kíméletlen és ocsmány washingtoni zajrock. Szédítő és hipnotikus szarhullámok, szögesdrótból emelt falak, agyakat mállasztó drone, besavazott és ámokfutó sámánság, ami csak tűzben edzett fülek számára lesz élvezetes. Leginkább valami torz Swans utánérzést lehet esetükben tapasztalni, de aki el tudja képzelni, hogy milyen az, amikor az ember mellkasára öt percenként cementes zsákokat pakol egy aberrált tízfaszú gólem, az is oké. A Dreamdecay eddigi két kiadványa szétnyeszeteli az idegeket, dagonyába folytja a műfaj klasszikusait, de ez így van rendjén. Ilyen az, amikor leszarják, hogy mit akarsz.