Amikor jó pár éve ránéztem a londoni Pre első lemezére, bizonyára egy fasz lehettem, mert nem tetszett. Idővel - és kérésekkel - később újra megpróbálkoztam velük, és szarrá szedtek. No wave merevség és hideg, eszelős post-punk ritmusorgia, noise rock herezacskók minden mennyiségben. Nem szarozó, őrült és pumpáló, kíméletlenül morzsoló-harapó, kikészítő. Szélsebes és pusztító ocsmányság, betokozódott monoton vontatás és káosz, sikonyáló kis csajvokál, négyzetre emelt nyekergések és recsegések és apró sátánok és zenei refluxok, játékos gyomrosok, beszarások sorozatai. A dolog azoknak fog tetszeni, akik nem rettenek egy durva dózis arcpirító, harsány, tüskeként az arcba fúródó pszichotikus jeges-hugyos izzadtságtól, akiknek bírja a szíve ezt a nonszensz ugrálást. Az első lemezüket egy pizzéria hűtőházában vették fel, a szintén zseniálisan seggkész másodikat pedig Steve Albinivel, a szintén zseniális seggkész harmadikat nem tudom hol. 

Epic Fits
Hope Freaks
Third Album