Ti vágtátok, hogy feloszlott a The Fucking Hotlights? Én nem. Pedig mekkora zene volt már. Na, mindegy, itt van helyette a Johns, amit a Hotlights mit tudom én hány tagja csinált. Ezen a pár dalos kislemezen a srácok teljesen új irányba mentek el, senki ne is számítson zajos, kőkemény hardcore-punkra. A dolog inkább úgy áll, mintha a Drive Like Jehu, a Sonic Youth, és a Young Widows halkabb mivolta próbálna meg összeírni egy táncrendet. Sötét, tiszta, bűvölős, utaztatós, könnyed és játékos, mégis sok bújtatott málhával vonagló hat dal van itt, s még egy kislemeznyi területen is sokféle minőséget és zenei közeget jelenítenek meg, úsztatnak egymásba. Szerintem a Johns egy ambiciózus, kreatív, átgondolt kislemezzel bukkant fel, s akárhányszor hallgatom meg, mindig az az érzésem, hogy meghaladták a The Fucking Hotlights lemezeit. Nagyszerű kezdemény, kifejezetten függök rajta.
