Ives Sepúlveda, a chilei pszichedelikus rock-pápa bizonyára sokaknak ismerős lehet a Föllakzoid-ból. Míg az a banda a drogokat egy motorikus lüktetésű füstgép sűrű ködén keresztül pumpálja a szervezetbe, addig a Manuel Parrával közösen alakított zenekarában fognak egy raklap nyári, illatos és csillogó vadvirágot, majd egy-két altatódal dúdolása közepette feldugják azokat a hallgató agyába. Lenyűgözően kába, észveszejtően aranyos, mindennél puhább munkáikban folyamatosan ott duruzsol a tavaszi langy szellő, a kibaszott kabócák szövegelése, a békés szívdobbanások, és a lusta, mindenre szaró, kedélyes füvek sercegése. Olyan szinten megnyugtat, ringat, és bújik, hogy az néha már sok.
Amúgy meg éljen a Sacred Bones és az idei Noctuary nagylemez, ami részemről már most az év lemezei közt van.
Ezt pedig érdemes végig, eléggé odabasznak akkor is, mikor épp nem álmoskásak.