Greg Ginn (Black Flag) gitárjátékát sokáig lehetne boncolgatni. Bőven lehetne találni jazz-hatású dolgokat, blues-utánérzéseket, hard rock- és heavy metal momentumokat, meg persze punkot és zajt. Erős, magabiztos, és mindenekelőtt intelligens szaggatásait és dallamait pedig hajlamos disszonáns hangokkal, direkt mellényúlásokkal, ocsmány és tahó vokállal, tonnás gépdobokkal bújtatni. Ginn ezeken a lemezeken azt csinálja, ami neki jól esik. Kibaszottul pörköl, meglep, kísérletezik, játszik, de a lemezeket végig egyben tartja. Nem rejszol, önfeledt, mégis alázatos.  

Ez a három  - '90-es évek eleje-közepe tájékán megjelent - szólólemez jött ki a saját neve alatt, és mindhárom hatalmas műsor. Ugyanakkor ilyen-olyan projectekkel tele van szarva az életműve, amikhez szerintem én soha nem fogok tudni hozzájutni.

Getting Even

Dick

Let it Burn (Because I Don't Live There Anymore)