Fossá kamilláztam a szemem, úgy kiszáradt + valami erózió is diagnosztizáltatott a retinámon néhány napja, ezért  beraktam a Big Brave alapítóarc tavalyi szólócuccát (ezt!), és alulvilágított albérletemben megidéződtek a baljóslatú idők, amikor Barn Owl és Steven R. Smith lemezekre vártam a csodát, krónikus (krómnikkel) félálomban, neonlidérc, önmagam ködgépe/feedbackje/torzítópotmétere - csavargóüzemmódra állítva. Olykor Bill Orcutt nyersesége és Ignatz absztraktabb folk-blues-a felé is elbandukol, amúgy meg zúgbúg, mint a negyvenévnyi esős időjárás. (Ilyen klímában kit zavar, ha húrodig se látsz?)