Jessica Bailiff és Annelies Monseré külön-külön is messzemenőkig zseniális zeneszerzők, szóval nagy meglepetés nincs, duójuk első lemeze is messzemenőkig zseniális. Egyszerűségükben velőtrázó, csontig hatoló, végtelenül nehéz és szomorú és letaglózó minimalista dalok kőkemény, világtemető hipnózisa. Temetőfolk, klasszikus zene, drone, nyekergés, repetitivitás, pár kizsigerelő billentyűhang és persze Monseré égbekiáltóan kísérteties éneke. Hátborzongató, amit csinálnak. Megfagy a leheleted, elveszel a ködben, kiszárad a szemed, a megríkató ürességet tapogatod a szíved helyén és csak mosolyogsz azon, hogy mégis mennyire kibaszottul csodálatos ez az egész.