Szerintem az elmúlt években nem született jobb lemez a White Lung Paradise-ánál (erről a blogról ismertem meg), és erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni. Az a kraft, azok a gitárhangzások, az a magától értetődő popérzékenység az egyik kedvenc lemezemmé teszi, amit valaha hallottam. Minden évben figyeltem, mi fogja beelőzni, de 2016 óta nem tudtam jobbat mondani. És időről időre néztem, mikor jönnek már ki új lemezzel.
Erre itt van most a Premonition. Első belefülelésre a hat évvel ezelőtti hangzást őrizték meg. Üröm az örömben, hogy ez az utolsó lemezük, azt mondják.
