Helló 1987-ből, amikor a brit anarcho-punkok egymás hegyére-hátára szülték meg a jobbnál jobb lemezeiket (melyek közül egy rakás volt már nálunk). A Karma Sutra kimaradt eddig, méltatlanul, hiszen az egyik legautentikusabb, legszebb, legigazibb és legizgalmasabb anarcho-himnuszgyűjteményről van itt szó. Nyilván beakadt náluk is a Crass, a Flux of Pink Indians és a Dirt, de főleg a korai Chumbawamba, az Internal Autonomy, a számomra szent és sérthetetlen Zounds, valamint a Liberty hatását érezni. Szóval a csúnya és nyers csodák mellett a dallamos, akusztikus, folkos-popos, dalolós gyönyör van túlsúlyban. A dalszövegek meg letaglózóak.