Csillaghullást váró, a galaxis magányos végtelenjébe kiáltott dalok, ötven percben. A new yorki Amen Dunes triót nyugodtan nevezhetjük a maszkulin Marissa Nadlernek, de negyedik albumuk emellett sikeresen megközelíti a Brian Wilson-féle, könnyednek ható megvilágosodott mélységeket is. Füleléshez:…

Úgy emlékeztem, hogy a londoni Hey Colossus a noise rock és a sludge vonalán remekül egyensúlyozó csapat, melynek szerzeményei megfelelő súllyal rendelkeznek ahhoz, hogy nevük hosszabb várakozás után is ismerősen csengjen. Ehhez képest az új albumon nagyjából az "egy sima, egy fordított" módszerét…