Egy hónapja került a boltokba a holland Dool harmadik korongja, amit az első két nagylemez után határozottan vártam. Ehhez képest minden egyes alkalommal csak nyögvenyelősen tudtam végighallgatni. Nem rossz, de nekem pont olyan unalmas, mint amennyire friss hang volt a társulat a 2017-es Here Now, There Then idején. Ettől másnak még tetszhet, úgyhogy vegyétek, vigyétek, füleljétek:
