Sosem voltam a viking és a folk metál híve és hallgatója, így a borító láttán félve kezdtem hozzá Erlend Hjelvik, korábbi Djevel- és Kvelertak-énekes nagylemezéhez (FB-oldalán blackened viking metalként, illetve együttesként szól az öndefiníció). De inkább kellemes volt a csalódás, mint nem: a blackened stimmel, de sokkal inkább heavy, mint viking a mötál. Így egy nagy adag, nyolcvanas években gyökerező riffelés, illetve melo death az album fő védjegye; mellettük pedig vidáman megfér egy-két black and rollos témázás is. Egyéb finomságok: a Glory of Hel című dal Matt Pike közreműködésével született meg, és pont annyira szétcsapott, mint a gitáros; a Kveldulvban pedig mintha a Number of the Beast korszakbeli Maiden jammelne blackes és deathes figurákkal. Világot tehát nem vált a szűk negyven perces korong, de határozott élvezeti értékkel rendelkezik.