Ben Chasnyt ismeritek, a Six Organs of Admittance klasszikusnak számító elszállt neo-folkját ezer éve bemutattuk már, a szintén alapvető Comets of Fire lemezeiről meg ne is beszéljünk, de persze a Rangda se semmi. Mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy Chasny krónikus álmatlanságban szenved. Ez a lemez pedig a saját gyártású insomnia-ellenszere: sehova nem tartó, végtelen, alig moduláló, ciklikus hangfolyam. Egy kurva hosszú kilégzés az egész, ami pőre funkcionalitásában is baszott szép. Nem ambient, nem célja a gyönyörködtetés, de mondom, baszott szép. És működik. Lekapcsolja a fejed. Egyszer megpróbáltam sétálva hallgatni, de túl sokszor botlottam meg, ezért inkább beraktam egy Unsane-lemezt.