A Big Scenic Nowhere a szupergroup szónak szolgáltat igazságot. Szerintem a hajdanán ajnározott "zenei forma" szitokszóvá válásához nagyban hozzájárult az, hogy gyakran "Alkossatok remekműveket!" felkiáltással tehetséges embereket tereltek egy légtérbe, majd rájuk zárták a stúdió ajtaját. Itt viszont egymást régről ismerő, és a múltban már nem egyszer közösen zenélő arcok dobtak össze egy nagylemezt, a végeredmény így kegyetlen jó lett. Mondom a tagokat, illetve közreműködőket, és minden érthető lesz: Alain Johannes, Bill Stinson (Yawning Man), Bob Balch (Fu Manchu), Gary Arce (Yawning Man), Lisa Alley (The Well), Mario Lalli (Fatso Jetson), Nick Oliveri, Ian Graham (The Well), Per Wiberg (ex-Opeth), Tony Reed (Mos Generator). Igen, a BSN egy sivatagi hiperbrigád, és a társulat ennek megfelelően a Fu Manchu-féle punkos pörölycsapásoktól kezdve a hipnotikus-elszállt darabokig minden daltípust eltol, amit Palm Desert adott nekünk. Fincsi, mi?
