Az egy hónapja megjelent új Phurpa lemez is épp olyan, mint a korábbi négyezer kiadványuk. Kibaszott jó. Már ha kajálod az ilyesmit. Ha nincs meg, hogy a Phurpa mit és hogyan csinál, akkor innen nem is lesz. Nálunk értelmesebb arcok sokszor, sok helyen leírták már, hogy mi az a bön. Mindenesetre aki szereti a meditatív, elmélyítő, rituális hangfolyamokat, a tibeti torokéneklést (valamint a brutálisan erős teákat és zsályaégetést) és valamiért nem ismeri ezt a fantasztikus és fontos társulatot, annak ez az újfent élőben felvett lemez akár még jól is jöhet. Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy ha nincs néha egy üres órád arra, hogy sötét csendben ülve, csukott szemmel végighallgass egyhuzamban egy Phurpa-lemezt, akkor valamit elszartál, de mondom, ez én vagyok. 

Annyit érdemes tudni, hogy ezen a lemezen csak ének van és két hangtál kong. Nem mintha olyan kurva sokat számítana ez esetükben.