Engem aztán tényleg nem lehet azzal vádolni, hogy a metálzene elkötelezettje vagyok. De mint a blog új szerzője, tövig benyalnék a törzsközönségnek egy hazai klasszikussal, meg mert valami személyessel indítanék.

Az Unfit Ass.-t persze sokan ismerhetik a régi arcok közül, én ’91 májusában láttam őket a Trottel előtt a nyíregyházi KPVDSZ művházban. Akkoriban még csak hárman voltak - ebből ketten Ottók -, és olyan metált toltak, amit én nem nagyon hallottam akkoriban mástól (jó, 17 voltam, meg sosem voltam a szcéna része). Fogalmam sem volt arról, milyen irányzatok vannak a szcénán belül, azt mondják ez death volt.

Az Absurd Reality című hatszámos demójuk viszont megvolt kazettán, engem megfogott a borítója is, ami egy Méhes László-festmény 1973-ból (Without title, 1973 acrylic on canvas, 97x146 cm), de simán készülhetett volna a 80-as évek sóstói strandján is.

Nem futottak be soha, pedig volt stílusváltás is az altmetál irányába a kilencvenes évek közepén, jobb fanzine-ekben meg a MetalHammerben is írtak róluk többször, a Trottel Records meg kiadta a Pulse című lemezt, de aztán csendben vége lett. (Elek Ottó utána a Tankcsapdában dobolt egy ideig.) Korán csöppentek bele a magyar valóságba a zenéjükkel, csak szűk körben (el)ismertek a mai napig.

2011-ben jelent meg ez az anyag, ami a két korai (1991 és 1992) demójuk remasterelt verziója. Vigyétek!