És itt az új Brant Björk album is. Björk Pápa az utóbbi időben évente kihozott egy nagylemezt, ami egyrészt dicséretes munkatempót feltételez, másrészt viszont az a bizonyos mennyiség/minőség arány lassan azért eltolódott. A '16-os Tao of the Devilt nagyon sokat hallgatom (megjelenése óta az SD-kártyám vendége), a '18-as Mankind Womant inkább csak időnként pörgetem, a tavalyi Jacoozzi pedig hiába volt a "kiülök a teraszra a nyári hőségben egy(-két-öt) doboz sörrel, és lazulok napestig" remek példája, nekem hiányoztak belőle az emlékezetes pillanatok. Szóval erősen remélem, hogy a cím nélküli korongon több fejben ragadós szerzeményt fogunk hallani.