Hogy valami nincs rendjén a világban, azt az a kis apróság is jelzi, hogy majdnem lemaradtam a Bruxa Maria új lemezéről. Ilyennek egészséges körülmények között egyszerűen nem szabad megtörténnie, és ha nem kapok itt egy figyelmeztető lövést, akkor talán csak hónapok múlva eszméltem volna. De szerencsére nem így történt, úgyhogy egy-két-há, indulhat, vagyis folytatódhat az apokalipszis! Ezzel a lemezzel végig lehet kísérni a hanyatlás minden pillanatát, végig ott lesz velünk a háttérben, a meglévőnél is nyomasztóbb atmoszférát fog teremteni nekünk, és az elviselhetőség határáig pakol majd súlyt a vállunkra. A Bruxa Maria jó ismerője a rossznak, a rútnak, az emberi természetnek. Egyáltalán nem titok, hogy teljesen hanyatt dobtam magam annak idején a zenekar debütalbumától, aztán a Casual Nun társaságában kiadott split is kiváló dalokat tartalmazott (mindkét oldalról). Ezt az újat viszont még csak egyszer sikerült meghallgatnom, de annak alapján bátran oda merem helyezni a felsoroltak mellé. Valahogy még mocskosabbnak tűnik, de ugyanakkor elképesztő dallamokat is rejt nyomokban. Némelyik dal páros lábbal rúgja szét a noise rock korlátait, máskor meg olyan szemtelenül punkra veszik a figurát, hogy az ember legszívesebben visszaküldné őket a nyolcvanas évek Angliájába - persze nem tanulni, hanem uralkodni. Mindemellett még a sludge rajongók, és a hajukat szárító egyéb headbangerek is bízvást igénybe vehetik a szolgáltatásaikat, csalódni valószínűleg ők sem fognak.