Újabb hirtelen visszatérés: a holland Gomer Pyle egy közepes (Eurohappy, 1999), és egy kifejezetten jól sikerült (Idiots Savants, 2008) nagylemez után pont egy tucat évvel kiadta a harmadik korongját. Mivel lehet, hogy nem emlékszik rájuk mindenki, gyorsan idevésem, hogy míg a második lemez a jammelős pszicho-space-sztónerben utazott, az új dalok első hallásra inkább visszatérésnek tűnnek az első kiadványuk grungerisztikus sztóner szerzeményeinek irányába.