Drónolok, tehát vagyok: élő fém négy év után! BC1 és BC2.  

Húzós alapokra felépített überkircsi death/prog szólók, többszólamú vokál mellett váltott ének, a zenei végeredmény pedig egyenlő távolságot tart a korai Mastodontól és az érett Panterától. A tortára a tejszínhabot az érdekes ritmizálási megoldások, illetve a mélyben megbúvó dallamok fújják fel. A…

A vancouveri Bort pont egy évvel bemutatkozó korongja után kihozta a második albumát. Ami 25 perces hosszával lehet, hogy csak EP, de egyelőre nagylemezként aposztrofálják.  The Unblinking Eye by BORT

Révült, lebegő pszichós utazás, illetve mélabús, doomos nyomasztás - a Tronos első albumáról ezek a gondolatok jutottak eszembe az első füleléskor. Tegyük hozzá, hogy a trió egyben szupergroup is, amelyben a tagoknak sikerült háttérbe szorítaniuk a saját magukra/főbandáikra jellemző stiláris…

Öt richmondi fiatalember nagyot gondolt, és átruccant a britekhez egy kis kénbányászatra. Pokoli kalandjaikat kilenc tételben írták meg, amelyeket hallgatva az ember határozottan nem kívánkozik egyetlen bánya mélyére sem.  Sulphur English by Inter Arma

Svájci majmok ötödik nagylemezükön gömbökről danásznak. Sphere by Monkey3 

Francia sztóner-doom trió második nagylemezével olyas bandák nyomain halad, mint Monolord, Sleep, Conan és Weedeater. Monotonitás, lassúság, agyba kúszó rémálmok: egy újabb album, ami végtelenítve hallgattatja magát. Hazy Rites by WITCHFINDER 

Ma van a harmincadik szülinapja.  

Tegnap a Fácse-csoportunkban egyik tagunk által linkelt koncertjük hatására lettem az Altin Gün rajongója. Így nem volt más hátra, mint lehúzni a Szent Seek segítségével. Az új lemez elvileg április végén jelent meg - keresem, és jön, ha meglesz.  

Sztónernek aposztofálva találtam rá az aussie Datura4 harmadik albumára, de ez nem igaz. Sokkal inkább jóféle hard/blues rock, némi bugival és southern ízzel megvadítva - ennél délebbinek lenni mondjuk nehéz volna bárkinek is. A non plus ultra pedig a produkcióban az egészséges vidékszag: a friss…

Talán vannak itt még true Hevy Devy-rajongók, akik lelkendeznek majd, hogy az Empath a májsztró magnum opusa - nekem egyelőre nincs türelmem 75 percnyi tömény progrockhoz. Érdemei elismerése mellett tehát posztérettnek nyilvánítom.