Zsenge tizenéves koromban ismertem meg Lee Aaront 1984-es sárkányos-kardozós-tutajos Metal Queen albumával, és sosem gondoltam volna, hogy még napjainkban is alkot - aztán utánaolvasva kiderült, hogy 2004-ben egyszer már nyögdíjba vonult, de 2016 óta ismét aktívan zenél. A Diamond Baby Blues az énekesnő visszatérése utáni második nagylemeze, és fele részben átdolgozások (Deep Purple, Koko Taylor, Stewie Wright, Tom Hambridge, Dee Dee Warwick, Janet Jackson), fele részben pedig saját dalok hallhatók rajta. Lee hangja ugyanúgy dögös, mint harminc éve, és a zenére sem lehet kifogása annak, aki kedveli a jóféle hard/blues rockot (a diszkórock Janet-átiratot most hagyjuk...).