A korábban súlyosabb zenékben utazó Henry Derek Elis visszanyúlt a kollektív amerikai emlékezet mélyére, ahol poros mellékutakat, szélfútta ördögszekereket, kilátástalan küszködést, és végtelen istenkeresést talált. Mindehhez passzol a muzsika is, amely déli szelek uralta, gótosan sötét hangulatú, apokaliptikus víziókat fest a hallgató elé, amitől úgy érzed, hogy a délutáni kanapén szunyálás egyúttal a ravatalod is lesz.
