Személy szerint úgy vagyok, hogy egy füves sludge lemez borítója legyen pontosan olyan csúnya és vastagon leszart, mint a zene. Ez jelen esetben tökéletesen így van. Amúgy lófasz van itt, nem újdonság, de legalább lassan, betompulva, csörömpölve, szemetesen, büdösen, nyersen tolják ezek a seggkész litván akasztófavirágok, és nem baszkódnak felesleges körökkel. Jó hallani, ahogy készen dülöngélnek és kurvára élvezik ezeket a jól ismert, de megunhatatlan, vastag, tunya, zsíros riffeket, ez még kurvára őszinte és önfeledt, és ha nem pörkölsz el egy hömbölkét a tiszteletükre, akkor nem szimpatizálok veled. Soha nem lesz belőlük nagy valami, de faszom, éljenek soká és tegyenek boldoggá pártucat litván kábóst, meg azokat, akik szeretik az ilyesmit.