Felemás érzéseim vannak az új Stone Soural kapcsolatban: jobban tetszik, mint a House of Gold (Part 1 & 2), de kevésbé, mint a 2006-os Come What(ever) You May. Pár hallgatás után a lemez a maga 65 perces hosszával kicsit soknak tűnik, mert úgy a 3/4-énél laposodik, de aztán új erőre kap a Slipknot/Fantomas hibrid Whiplash Pantsszel, és az utolsó előtti belevaló Somebody Stole My Eyesszal.