Természetesen egy olyan megaévet, mint '91 nem lehetett megütni, de azért szép számmal termelt ki klasszikus halálmetál lemezeket a '92-tes esztendő is. Nem is húzom itt az időt, így is vissza kellett törölnöm pár lemezt mert nem fért el már a posztban... Itt van tehát 70 darab '92-tes keltezésű bélszaggató anyag, szokás szerint a borítók mögötti linkekkel, gratulálok előre is annak aki mind végighallgatja - már ha lesz ilyen elvetemült egyáltalán...

Accidental Suicide - Deceased

Ennek a wisconsini ötösnek mindössze két demó, és ez a háromnegyed órás LP a hagyatéka, a sebbeségre nem fektettek túl nagy hangsúlyt, ehelyett gyilkosságokkal teleszórt doomos halálfémet toltak - az Autopsy hallhatóan elég kedvelt lehetett köreikben. Egy évvel később még felvettek egy EP-t, de az már meg sem jelent.

Acheron - Rites of the Black Mass

A sátánolást elég komolyan gondoló Acheron debütlemeze, minden dal között fekete misével. Mivel Tampából indultak, nem meglepő hogy a lemezt (a felét legalábbis) a Morrisoundban vették fel, amin háttérvokálozik pár dalban Mike Browning is, aki aztán be is szállt hozzájuk dobolni pár évre. Mondjuk a főnök Vincent Crowley mellett megfordult már vagy 30-40 muzsikus a '88-as alakulás óta...

Afflicted - Prodigal Sun

A stockholmi zenekar '88-ban alakult Afflicted Convulsion néven, ez a Nuclear Blast kiadós, Sunlight stúdiós anyag volt a debütlemezük, és bár eléggé elfeledett lemez, érdemes közelebbi kapcsolatot kialakítani vele, mert remek anyag. Teknikás, nem tucattémákkal, én nagyon bírom. 95-ben megjelent még egy lemezük, de azon meglepetésre már power metal volt, aztán a következő évet már meg sem élte a zenekar annak kiadása után.

Agressor - Towards Beyond

A nyolcvanas évek közepén alakult francia Agressor második nagylemeze, a '90-es debüthöz képest sokminden nem változott, nyomják a deaththrasht, oszt kész. A lemezt ugyanúgy Quortohn apjával, a Boss-szal rögzítették, annyi a különbség, hogy ezt már Berlin helyett Svédországban vették fel, és ezt már kiadni is ő adta ki, a Black Mark kiadójával.

Amorphis - The Karelian Isthmus

Persze, a későbbi Amorphis lemezek rajongói szerint ez "még nem volt elég kiforrott", de azért hozzám közelebb áll mint bármi, ami az Elegy után kijött. A '91-es demójuk után a Relapse le is szerződtette őket, majd elhúztak a Sunlightba Tomas Skogsberghez felvenni ezt a lemezt, ami ha nem is fordította fel az undergroundot, szerintem ma is megállja a helyét.

Asphyx - Last One on Earth

Az Asphyx az ultrazseniális debüt után gyorsba hozta is a második lemezt, és noha a The Rack fölé persze nem tudott nőni, ez is egy bődületes anyag, ahogy az egyik dal címe mondja, The Krusher. Van Drunnen ezután le is lépett, hogy aztán másfél évtized után visszatérjen, újabb remek anyagokat adva nekünk, a doomos halálmorzsolás nagymesterei.

Assück - Blindspot

Noha ez csak egy alig hétperces kislemez, hiba lenne elmenni mellette. Egyrészt mert kurvajó, másrészt meg kurvafontos zenekara az US death/grindnak, bár nagyságrendekkel kevesebben ismerik mint kellene, inkább amolyan "bennfentesek" kultzenekara. '88-98 között léteztek, '91-ben már volt egy nagylemezük, amit Scott Burns producerkedésével vettek fel, akárcsak ezt, az utolsó, 22 másodperces tételben még Chris Barnes is vendéghörög.

Atrocity - Todessehnsucht

Krull Sanyi itt a második lemezükön - usában Longing for Death címmel jött ki - még úgy gondolta hogy menő a death metal, aztán később számomra közel hallgathatatlanná fejlődött a zenekar, a következő Blut már más vizeken evezett.

Atrocity - The Art of Death

Az NSZK Atrocitáson kívül létezett még egy zenekar ezen a néven Connecticutban (sőt, volt egy harmadik is a nyolcvanas évek második felében New Yorkban), az amerikai death/grind elfeledett pionírjai, érdemes meghallgatni a nyolcvanas évek közepétől kiadott demóikat. Első nagylemezük '90-ben jelent meg, ez a második, húszdalos bő félórás anyag után eltűntek/feloszlottak, majd jó 15 év kihagyás után újra feltűntek egy EP/LP kombóval.

At the Gates - The Red in the Sky is Ours

Nem túl gyakori - death metalban aztán pláne - hogy egy zenekar utolsó lemezeként hozza ki főművét (jó, azóta megvolt a visszatérés is, de most attól tekintsünk el), a göteborgi death metal legfontosabb zenekarával ugye pont ez történt, de ezen a debütáló korongjukon még nem is azt játszották, mint ami a nevük hallatán eszébe jut az embernek. Jóval sűrűbb, sötétebb death metalban utaztak még, de már itt is megjelentek olyan meglepő elemek, mint például a hegedű, Göteborg már ekkor sem Stockholm volt.

Autopsy - The Acts of Unspeakable

Autopsy - Fiend for Blood

Chris Reiferték maradtak a Peaceville-nél és a gyomorból előtörő rothadó szaguk is megmaradt, megy a Necrocannibalistic Vomitorium, de szerintem a zenei színvonal az előzményekhez képest azért esett, persze ezek sem rossz anyagok, de sem a nagylemez, sem az EP nem ér fel az első két album zsigeromlasztó, hullabűzös zsenijéhez. A kihajtott borító viszont elképesztő.

Baphomet - The Dead Shall Inherit

A buffaloi zenekar '88-től kezdve négy demót is kiadott míg eljutottak ehhez az első nagylemezükhöz - a '91-es Inheritors of the Dead csak egy pár tucat példányszámú test press volt - aztán ezen a néven nem is jött ki több, még ebben az évben nevet váltottak Banishedre amivel egy évvel később szintén kiadtak egy LP-t, de a '94-es évet már nem élték túl.

Benediction - Dark is the Season

A Benedikció egy 25 perces, ötdalos EP-vel volt jelen ebben az évben, a címadó dalt Lynch Kék bársonya ihlette, van rajta egy király Anvil feldolgozás, valamint feltűnik Napalm Barney, és Karl Willets is.

Bolt Thrower - The IVth Crusade

Az angolok totális csúcsformában. A címadó / Icon / Embers nyitóhármas úgy letarol, mint egy menetelő zászlóalj a faluszéli disznóólat. Kihagyhatatlan klasszikus, a Colin Richardsonnal felvett lemez úgy szól mint egy tüzérségi ágyú, és jó-jó hogy Karl Willets és Andy Whale visszatért a Memoriammal, de őszintén, az azért nem ez a liga, az pont egy Gavin Ward / Barry Thomson / Jo Bench hármassal kevesebb, mint mondjuk ez a lemez. Soha nem lesz még egy ilyen zenekar, méltóságteljesen tapos bele a földbe ez a lemez.

Brutal Truth - Extreme Conditions Demand Extreme Responses

Dan Lilkerék mindjárt első nekifutásra leszállítottak egy abszolút klasszikus deathgrind anyagot, szerintem aztán nem is csináltak később ennél jobbat három évvel ezelőtti feloszlásukig. Akárcsak a Bolt Thrower, ők is Colin Richardsonnal vették fel a lemezt, kiadó itt is az Earache.

Cadaver - ...In Pains

A norvég Cadaver második nekifutásra jókorát tisztult a zsigeri Hallucinating Anxiety lemezhez képest, visszvettek a fröcskölő gore-ból is, és ezt már az Earache adta ki. Egy évvel később feloszlottak, hogy aztán újjáalakuljanak vagy háromszor.

Cannibal Corpse - Tomb of the Mutilated

Micsoda lemez ez is, és micsoda dalok! Óriási Kannibál slágerparádé, Post Mortal Ejaculation, Addicted to Vaginal Skin, Entrails Ripped from a Virgin's Cunt, I Cum Blood, és persze a death metal diszkók egyik legnagyobb kedvence, a Hammer Smashed Face. Talán ez a kedvenc CC lemezem, azt meg mondani sem kell, hogy természetesen Scott Burns produkció ez is.

Carcass - Tools of the Trade

Amikor kijött a visszatérő Carcass lemez, páran a Benighted egyik borítójával dobálóztak, de igazság szerint saját magukat ripoffolták meg (a Benighted meg őket). Nagy izgalmakat nem rejt ez az EP, itt van a remek címadó, aztán a Necroticismről az Incarnated Solvent Abuse, egy dal újravéve a Reek of Putrefactionről, meg a szépcímű Hepatic Tissue Fermentation szintén újravéve, ami eredetileg a '89-es Pathological válogatáson jött ki (volt rajta Godflesh meg Napalmhalál is).

Cemetary - An Evil Shade of Grey

Mathias Lodmalm csak ezen az első lemezen nyomta a láncfűrészes svédhalált, a következőn már beütött neki az Anathema meg a Paradise Lost, de igazság szerint már itt is előrevetíti néhány téma az irányváltást. Természetesen Sunlight/Skogsberg, a borító Necrolord.

Centinex - Subconscious Lobotomy

A pompás borítóba csomagolt Tudatalatti Homloklebenyműtét a svéd Centinex debütlemeze volt, persze ezt is a Sunlightban rögzítették, Skogsberg mellett a másik producer a Dismember dobos Fred Estby volt (vendégénekel is egy dalban). 2005-ig kijött még hat lemezük, majd eltűntek egy évtizedre, aztán három éve, és tavaly is jött egy új anyaguk.

Chemical Breath - Fatal Exposure

Ennek a belga csapatnak a neve sem hiszem hogy túl sok embernek mond valamit, eléggé elfeledett zenekar ők is. Két demó után ez volt az első nagylemezük, amit '94-ben követett még egy, majd ennyi volt. Érdemes amúgy meghallgatni, remek teknikás death/thrash lemez.

Cianide - The Dying Truth

A '88 óta üzemelő chicagói Cianide első nagylemeze, ők nem ültek fel a gyorsvonatra, ehelyett a lassú, félprimitív haláldoomos nyomasztást preferálták. Túlzottan mondjuk nem aktívak, a kilencvenes években kijött három nagylemezük, aztán ebben az évezredben megint három, de az utolsó is már vagy hat éve - bár most pár hete elvileg kijött egy split kislemez a Nekrofilth társaságában.

Comecon - Megatrends in Brutality

Na, a Comecon is egy érdekes brigád volt, a nyolcvanas évek évek legvégén alapította a zenekar magjának számító Pelle Ström és Rasmus Ekman, minden lemezükön dobgépet használtak, és mindhárom megjelent lemezüket egy-egy híres hörgőgép nyomta fel. Ezt az elsőt az akkor épp Entombed-talanított L-G Petrovics (a msáodikat Van Drunnen, a harmadikat Marc Grewe), és persze hogy a Sunlightban vették fel.

Deicide - Legion

Jó régóta nem túl érdekesek szerintem Glen Bentonék lemezei (bár ez elég sok régi nagy zenekarra igaz), és volt akinek ez az első lemeznél valamivel komplexebb folytatás sem tetszett annyira, én nagyon szerettem. Azért is kurvajó volt ez a lemez, mert pont felfért egy 60 perces TDK kazetta egyik oldalára, és bár ekkor szerintem azt sem tudtam hogy kell kimondani a zenekar nevét, nem akadályozott meg abban, hogy péppé hallgassam.

Dark - Sex N' Death

A legprímább borítók versenyében elég erős nyerési faktorral indulna ez a hiperkreatív zenekarnevet viselő cseszkó brigád, olyan hangzatos dalcímekkel hogy Halálos koitusz, Doktor Fucktor szexshopja, meg a Péniszcilin. Maga a zenei rész egyébként teljesen fasza deaththrash, Jiri Sedlacek még remek sikolyokat is elereszt itt-ott. Később átmentek ipari groove metálba, majd nevet váltottak az utolsó lemezük címére: Dark Gamballe, még most is nyomják, pont olyan fos zenével, amilyet egy ilyen fos névtől várnál.

Demigod - Slumber of Sullen Eyes

A '90-ben alapított Demigod első nagylemeze a finn death metal egyik klasszikusa, a második LP-re viszont tíz évet kellett várni (pár évre fel is oszlottak közben) - de az szerintem olyan rossz volt, hogy inkább maradtak volna meg egylemezes zenekarnak...

Demolition Hammer - Epidemic of Violence

Ez a lemez mondjuk lehet jobban illene a "thrash '92" posztba, de olyan valószínűleg nem lesz, kihagyni meg nem akarom. Ezt a második betoncsapást már nem a Morrisoundban vette fel a new yorki csapat, de ez is úgy szól hogy összeszakítja a gyomrodat, keményebb ez a lemez, mint a fagyasztóba elrakott töltöttkáposzta. Pontosan nem tudom, de elég valószínűnek tartom, hogy az egyik legjobb fiatal death metal csapat, a Skeletal Remains innen vette a nevét, a Human Dissection dalból.

Disastrous Murmur - Rhapsodies in Red

A klagenfurti zenekart még '88-ban alapították, pár év kihagyást leszámítva elvileg ma is aktívak - igaz eléggé takaréklángon. Összvissz négy darab nagylemezük jelent meg ezidő alatt, mondjuk nem olyan nagy baj, mert ez a debüt sem volt egy közepesnél erősebb.

Disharmonic Orchestra - Not to Be Undimensional Conscious

Szintén egy labanc zenekar, volt egy lemezük már '90-ben is, ez a második a sorban felvonultat mindenféle meglepő, előremutatónak szánt elemet, de attól hogy szkreccselünk a villanygitáron, még nem feltétlenül lesz jó. Nuclear Blast kiadós anyag volt egyébként, és a Sunlightban vették fel.

 Disgrace - Grey Misery

'87-ben alakult finn csapat, eddig a debütlemezig intézték halálmetálban, később átvedlettek garázs-punk-rock n' roll brigáddá, amivel aztán amúgy elég sokáig, 2014-ig léteztek. Magánál a zenei résznél amúgy sokkal fontosabb az az infó, hogy a borítón díszelgő Disgrace felirat volt a black metalos bokorlogók teljhatalmú urának, Christophe Szpajdelnek az elsó logója.

Dismember - Pieces

A legszerethetőbb svensk dödsmetall zenekar egy kislemezzel jelentkezett az ultraklasszik Like an Ever Flowing Stream után, az európai CD verzió öt tételes volt, az amerikai viszont hat és a 12"-es vinyl is, de míg előzőn a Carnage Torn Apartja volt a plusz, a hanglemezen a Deathevocation. Sunlight, természetesen.

Edge of Sanity - Unorthodox

Az Edge of Sanity elég sűrűn pakolta kifelé a lemezeket '91-97 között, ezen a második LP-n Swanö már a második percben elereszti a dallamos hangját, és tele van a lemez remek dolgokkal, de nekem mindig sok volt a majdnem egy órás játékidő. 

Epitaph - Seeming Salvation

A Stockholm környéki, '90 tájékán alakult Sírfelirat sem élte meg első körben a második nagylemezt, egy évvel ezen debüt után már sírba is szálltak. Volt Necrolord borítójuk, Christofer Johnsson vendégeskedik vagy két dalban, meg természetesen Skogsbergnél vették fel a lemezt, de azért születtek azon a tájékon jóval erősebb anyagok is ekkor. Aztán tavalyelőtt gondoltak egyet, újjáalakultak, és ki is hoztak egy új LP-t.

Eternal Dirge - Morbus Ascendit

Az Észak-Rajna-Vesztfáliából rajtoló Eternal Dirge '88-tól kezdve négy demót adott ki, majd '92-ben érkezett az első nagylemez, érezni rajtuk néhol a Nocturnus hatását, és a szövegeik sem merültek ki a belezésben. '96-ban kiadták még a második LP-t, majd feloszlottak.

 Fear Factory - Soul of A New Machine

Az év egyik nagy extrémmetálos újdonsága volt a Fear Factory indusztriális/death/modernmetálja, már a nyitó Martyr alatt leszűrhető volt, hogy ez nem egy újabb tucathalál lemez lesz. Mondjuk én mai fejjel is azt mondom, hogy sok ez a 17 dal, lehetett volna nyesni rajta mert azért nem minden tétel maximális, de szívesebben hallgatom tőlük ezt, mint bármit a Demanufacture után.

Fleshcrawl - Descend Into the Absurd

A '87 óta működő NSZK, de szívében svédül rothadó Fleshcrawl egy évvel korábban váltott nevet Suffocatiönről (érthető okokból), majd érkezett is az első LP, amihez elhúztak Stockholmba rögzíteni, de nem a Sunlightba, hanem a szintén híres Montezumába, ahol Quorthon apja a, Boss volt a producerük. Nem rossz lemez ez, de annyira azért nem izgalmas, hogy indolokolt lenne az, hogy a dalok nagy része hat perc fölé mászik...

Furbowl - Those Shredded Dreams

Ez a kétlemezes svéd banda volt Johan Liiva zenekara a Carnage és az Arch Enemy közötti években - bár volt ugye a Devourment is, de az csak egy bő évig létezett '90-91 körül, két demóval, annak feloszlása után hozta össze Liiva Max Thornell dobossal ezt a formációt. Ezt az első lemezt csak ők ketten játszották fel, érdekesség, hogy a lemez egyik producere Michael Amott volt, nyom is egy-két vendégszólót az anyagon. 

God Dethroned  - The Christhunt

Soha nem követtem ezt a holland zenekart, így kicsit meg is lepődtem, hogy már '92-ben volt egy lemezük - emlékeim szerint a kilencvenes évek második felében tűntek fel, de a '97-es The Grand Grimoire már a második nagylemezük volt, ez után. Mondjuk nagy izgalmakat nem rejtettek itt sem, meg később sem.

Gorefest - False

Bonebakker és Ed Warby érkezésével kialakult a klasszik Gorefest felállás, a debüt Mindlosstól kezdve lemezről-lemezre finomodtak, a két évvel későbbi Erase már jócskán lazulást mutatott - hogy aztán a Soul Survivor lemezre beleszarjanak teljesen ők is a halálmetálba.

Grave - You'll Never See...

Ola Lindgren és a Sír nevű  - előtte Tetem, de volt '89-ben egy háromszámos demót kiadó, Rothadás nevű mellékprojektjük is - zenekarának második nagylemeze, a három évtizedes múltra visszatekintő csapat ebben az időben volt a csúcsformában, később azért jelentős szürkülés következett be - majd az újabb lemezeik megint elég jók. Persze Tomas Skogsberg / Sunlight produkció, a kiváló cseh svédhalál Brutally Deceased meg innen kölcsönözter a nevét, az egyik dal címéből.

Hypocrisy - Penetralia

Peter Tagtgrent itt még jobban érdekelte az ördög és a krisztusgyalázás mint az ufók és az elektronika, én jobban is bírom ezt a korai korszakukat, mint a kilencvenes évek második felétől kezdődőt. Egyébként már ennek a debütáló lemeznek is ő volt a producere, de persze még nem az Abyss stúdióban, mert az még ekkor alig, vagy talán nem is létezett.

 Impetigo - Horror of the Zombies

A horrormániás Impetigo második lemezén is azt az ostoba goremetált nyomta mint az elsőn, rengeteg filmbetéttel (Living Dead at the Manchester Morgue, Wizard of Gore, stb). Aztán ez lett az utolsó is, egy év múlva feladták a bélpörgetést.

Incantation - Onward to Golgotha

A nyolcvanas évek legvégén alapított Incantation John McEntee vezetésével azóta is megállás nélkül nyomja a halált, úgy a tizedik lemez környékén járnak (a kilencvenes években az összes LP a Relapse-nél jött ki). Noha még annyira sem lettek ismertek mint mondjuk az Immolation - amitől hangulatilag nem is állnak túl messze  - death metal hívők körében ez is egy kultikus tiszteletnek örvendő lemez és zenekar. 

 Krabathor - Only Our Death is Welcome...

Cseszkó legnagyobb halálmetál hőse vagy öt névváltáson átesett a nyolcvanas évek második felében mire eljutott a végleges zenekarnévhez, vagy féltucat demó után meg '92-re az első nagylemezhez. Még videóklippet is csináltak hozzá:

Liers in Wait - Spiritually Uncontrolled Art

Noha a göteborgi zenekarnak csak ez az egyetlen anyaga jelent meg, nagy hiba lenne csak úgy elsiklani felette. A Grotesque feloszlása után Tompa az At the Gates élén ment tovább, Necrolord pedig ezt a zenekart hozta össze (egyébként rövid ideig Tompa is énekelt itt), ő írta meg ezt ez az öt dalt plusz a szövegeket is, a Sunlightban vették fel, a vendégénekes pedig Christopher Johnsson volt. Nagyon jó anyag, kár hogy nagylemezig nem vitték el, a 95-ös feloszlás után a tagok a Diabolique nevű zenekart hozták össze, azzal viszont kiadtak hármat is, csak sajnos ott meg már nem halálfémet nyomtak.

Malevolent Creation - Retribution

A mára tucatnyi LP-vel rendelkező fort lauderdale-i Rosszindulatú Kreáció második nagylemeze ugyanolyan jól sikerült, mint az egy évvel korábbi klasszikus debüt, 34 percnyi kíméletlen floridai death. Persze a borító ismét Seagrave, ahogy a producer is Scott Burns, de érdekesség, hogy a Morrisoundban csak a keverés készült, magát a lemezt a Miamiban székelő híres Criteria stúdióban vették fel, ahol '58-as működésük óta felsorolhatatlanul sok előadó dolgozott anyagain, James Browntól a Black Sabbathon át a 2 Live Crew-ig. Az egyik dalban James Murphy is elereszt egy vendégszólót.

Massacra - Signs of the Decline

Paszkál Jorgenzenék harmadik lemeze ugyanolyan erős lett mint két elődje, az NSZK-ban felvett anyaglehetne akár floridai is. Aztán a következő évek megforgatták keményen őket is, ezután már nem érdekelte őket a halál, inkább kiadtak két ilyen modern metálos cuccot, ami nem baj, az viszont az, hogy kegyetlenül szarok voltak...

Massacre - Inhuman Condition

Az ínszaggató, csontporlasztó From Beyond után sajnos sok nem maradt az egyik legkultikusabb floridai formációban, kijött még ez az EP, majd '96-ban a Promise LP, de az már minek. Ezen volt három saját dal, meg egy Venom feldolgozás, amiben maga Cronos is feltűnik. A borító Repka, a hangzás Morrisound.

Merciless - The Treasures Within

A Merciless The Awakening debütlemeze abszolút kultsztátuszú (a Deathlike Silence első kaidott lemeze volt), a folytatás két évvel később már nem Euronál jött ki, és ezt már ők is a Sunlightban vették fel, és nyilván az első a megkerülhetetlen anyaguk, de ez is egy fasza, féktelenül száguldozó deaththrash lemez.

Miasma - Changes

Ez a bécsi sátánozós halálmetál zenekar egyetlen, nagyjából elfeledett nagylemeze, '90-ben alakultak, '93-ban már nem is léteztek (hogy aztán '95-ben újjáalakuljanak, majd egy év múlva ismét beadják a kulcsot). Messze nem kihagyhatatlan a dolog, de így negyed évszázad elteltével szerintem tök jól el lehet hallgatni ezt is. A tagok nevei voltak a legjobbak: Gorehead - ének, Capral Adorator - dob, Attems - basszus, Ares Cancer - gitár, Peter Prochazka - másik gitár.

Monstrosity - Imperial Doom

A bugyborékoló floridai színtéren debütlemezével jelentkezett a kiváló Monstrosity is, természetesen ők is egy Seagrave festményt raktak a frontra és a Morrisoundba mentek felvenni a lemezt (de nem Burns, hanem Morris produkció), és ahogy Tetemőrlő Gyuri (nézd csak a Final Cremation klippjét, milyen ifjú volt) vendégeskedett a Suffocation Effigy lemezén, itt Frank Mullen visszavendégeskedett. A lemezen a nem sokkal később a Malevolent Creationbe átcuccoló Jon Rubin mellett Jason Gobels gitározott a Cynicből, de ő csak kisegített, tag nem volt.

Napalm Death - Utopia Banished

A death metalosabb Harmony Corruption után jóval több őrléssel tért vissza a legendás zenekar, valamint a felállásban erre a lemezre is történt egy fontos változás: Danny Herrera - aki azóta is jól elvan itt -  első Napalm lemeze volt, aki Mick Harris helyére került, miután az egy évvel korábban lelépett. Én eléggé szeretem ezt az anyagot, nagyon sokat hallgattam annak idején.

Necrosanct - Incarnate

Remek UK death metal a korai Bolt Thrower és az első Benediction nyomdokain, mivel Black Markos csapat voltak, természetesen ennek a lemeznek is Quorthon apja volt a producere. Egy évvel később kijött még egy lemez, majd feloszlottak.

Nocturnus - Thresholds

A floridai okkultszimfo sci-fihalál mesterek szerintem minden idők egyik legjobb death metal lemezét tették le az asztalra a The Key képében, egy olyan anyagot természetesen megütni nem lehetett. Nem is sikerült, ennek ellenére nem rossz ez a Morrisoundban, Tom Morrisszal felvett anyag sem, ami után nem sokkal egyébként a csapat szét is robbant.

Obituary - The End Complete

Számomra ez az utolsó Nekrológ lemez amiért feltétel nélkül, teljes odaadással rajongok, szerintem a World Demise már nem ebben a bajnokságban bomlott, ahol az első három lemez. Természetesen ez is Scott Burns és Morrisound, kurvasokat eladtak belőle, és noha a Cause of Death lemezt még jobban szeretem, abszolút ez az általam legtöbbet hallott Obituary anyag.

Obscenity - Suffocated Truth

Az azóta is létező NSZK Trágárság is ebben az évben debütált nagylemezzel, mondjuk akárcsak később bármikor, a tisztes középszerből ekkor sem emelkedtek ki.

Pan.Thy.Monium - Dawn of Dreams

Az év legfurcsább death metal lemeze (meg úgy általában is az egyik legfurcsább death metal zenekar volt ez) minden bizonnyal a Dan Swanö nevéhez is köthető Pan.Thy.Monium debüt volt. A lemez felépítése sem megszokott, a nyitó Untitled (minden dal az mondjuk, mert olyan közönséges dolgokkal hogy számcímek, nem foglalkoztak ezen a lemezen) hossza annyit tesz ki, mint a maradék hat dal, van itt minden, violin-szintetizátor-szaxofon-diszkósdobgép, engem egy idő után inkább fáraszt mint szórakoztat, de az tény, hogy elég úttörő, és avantgard volt.

Paralysis - Patrons of the Dark

Egylemezes lousianai zenekar, érdekességük az, hogy a hörgést az a Ben Falgoust követte el, aki aztán a kultikus NOLAgrind Soilent Green, és a Goatwhore éléről híresült el. Biztos infóm nincs, de valószínűleg a lemez után nem sokkal fel is oszlottak, Falgoust ekkor szállt be az ekkor már évek óta létező Soilent Greenbe.

Seance - Fornever Laid to Rest

Svédországban sem mindenki Stihl-fűrészes death metalban utazott, a Seance félórás debütlemeze közelebb áll a teknikásabb amerikai csapatokhoz, mint a stokholmi Sunlight-halálhoz. Egy évvel később jött még egy LP, majd hosszú csend után 2009-ben egy visszatérő lemez, a tagok közben olyan helyeken tűntek fel, mint a Witchery, vagy a The Haunted. A borítón már első pillantásra is látszik, hogy Seagrave.

Sinister - Cross the Styx

A holland színtéren a nagy zenekarok közül ekkorra a Gorefest és az Asphyx már két lemezt kiadott, a Pestilence pedig lassan a negyedik LP-re készült, így épp itt volt az ideje hogy a Sinister is színre lépjen, mint Sho Kosugi. Az anyagot két Atrocity-s arc, Alexander Krull és Mathias Rödered producelte, és perszehogy ez lett a zenekar klasszikus lemeze.

Solstice - Solstice

A tavaly nyáron nálunk is fellépő Solstice debütlemeze olyan kultikus death/thrash anyag, mint mondjuk a Demolition Hammer lemezek, és floriadiak lévén nem meglepő hogy ezt is a Morrisoundban vették fel, Scott Burnsszel. Ezen a lemezen (a két évvel későbbi Pray-en már nem) még játszott Rob Barett is, aki ezután belépett a Malevolent Creationbe (a dobos Alex Marquezzel együtt), majd a Cannibal Corpse-ba, valamint az a Mark van Erp is, aki emellett a Monstrosity debütöt is feljátszotta ezévben, valamint a Cynic első két demóján is basszerolt. A lemezen megtalálható a cizellált megoldásairól híres Carnivore Szopd le a faszom című dalának feldolgozása is.

Sorrow - Hatred and Disgust

A Roadrunner kiadós new yorki zenekarnak ez volt az egyetlen nagylemeze, rajta lassú halálmetállal és megfelelő hozzáállásal, az egyik gitáros a belső borítóban olvasható köszönetnyilvánításba ennyit írt: "No one. Everyone sucks."

Thanatos - Realm of Ecstacy

A Sinister/Asphyx/Pestilence/Gorefest négyestől jócskán elmaradt népszerűségben a szintén holland Thanatos, ez a második lemez death metalosabb lett mint a debüt deaththrash Emerging from the Netherworlds, de ahhoz hasonlóan ez is kiváló, aztán még ebben az évben fel is oszlottak. Aztán az évtized végén reaktiválták magukat, de azért túl nagy fordulatszámon nem pörögnek, az azóta eltelt 18 évben mindössze négy LP jelent meg.

Therion - Beyond Sanctorum

Ahogy az előző lemeznél írtam, Christofer Johnsson az Of Darkness... után már soha nem ment vissza a Sunlight stúdióba, sikerült is eltávolodnia a zenében is a tipikus svédhaláltól. Még óvatosan, de megjelentek a később jelentősen felerősödő hatások - énekesnő, satöbbi - de ez azért még egy telibe death metal lemez volt.

Torchure - Beyond the Veil

Ez az alsó-szászországi zenekar '88-ban már demózott, ez volt az első nagylemezük, majd még ebben az évben a zenekart hatalmas csapás érte, a gitáros és basszeros Reissdorf testvérpáros mindkét tagja életét veszítette egy autóbalesetben. Új tagokkal egy évvel később megjelentettek még egy lemezt, majd valószínűleg a zenekar be is szüntette tevékenységét.

Unleashed - Shadows in the Deep

Johnny Hedlundék sem tököltek sokat, a korai időkben egy év-egy lemez tempóban tolták ők is, a tucatnyi lemezük közül természetesen ezek a kilencvenes évek eleji dolgaik a legjobbak - nekik is. Akárcsak az elsőt, ők most is Waldemar Sorychta dortmundi stúdiójában vették fel a lemezt, aminek a közepén van egy klasszikus Venom dal feldolgozása (Countess Bathory), az anyagot pedig Dead emlékének ajánlották.

Vader  - The Ultimate Incantation

A még '83-ban alapított, '88-ban már demózó lengyelek is eljutottak '92-re első nagylemezükig. Behúztak egy Seagrave festményt borítónak,  elmentek a Sunlightba Tomas Skogsberghez felvenni a lemezt, volt is nagy öröm, aztán a rögzített anyaggal mindenki elégedetlen volt, így áthúztak egy másik stúdióba Angliába, hogy újravegyék. Szerintem olyan 8-10 perccel hosszabb mint kellene, de azért bőven a jobb Vader lemezek között van.

Vital Remains - Let Us Pray

Az istenkáromló halálmetálos Vital Remains is eljutott debütlemezéig erre az évre - még '88-ban alakultak - a vinyl verzió hétdalos volt, a CD viszont már kilenc, mondjuk azon kicsit azért sok a majdnem egy órás játékidő, bár amikor Glen Benton beszállt hozzájuk a kétezres években két lemezre, azok még hosszabbak voltak...