Post-rock, post-punk, pszichedelia, free jazz, noise rock: mind-mind alműfajok, melyekkel egy korábban ismeretlen előadó munkáját címkézzük fel, vagy esetleg rájuk pillantunk az első fülelés során. De mi van akkor, ha egy bandára a fentiek közül mindegyiket ráaggathatjuk, mert valamelyik irányból mindegyikhez közelít? Ez a kérdés merül fel a Parlor Walls esetében is - a trió ugyanis gitár-szaxofon-dob felállásban nyomul, és könnyű az egyik füllel rocknak, a másikkal pedig jazznek hallani őket. Saját szerzeményeiket trash jazzként aposztrofálják, az irányjelzők hozzájuk pedig legyenek az olasz Zu, illetve a svéd The Thing (bár sántít a dolog, mert a dalaik nem, csak a hozzáállásuk hasonlít a két másik társaságéhoz). Külön érdekesség, hogy a három zenész közül ketten hölgyek: Alyse Lamb az énekes-gitáros, Kate Mohanty pedig a szaxis (a dobokat pedig Chris Mulligan püföli. Ehune: