A Tad Seattle egyik rejtett gyöngyszeme, amely sosem ért el átütő sikereket. A banda 1987-től kezdve bő egy évtizeden át alkotott, négy stúdió-, és egy koncertlemezt hagyva maga után. A God's Balls a '89-es bemutatkozó albumuk, és bár szerintem a következő két korongjuk (8-Way Santa, 1991 illetve Inhaler, 1993) jobban sikerült nála, zenéjük minden jellegzetessége megtalálható benne. A többi, Nevermind előtti együtteshez hasonlóan nem jellemző rájuk a Nirvana popdallamok iráni érzékenysége, sem pedig a Pearl Jam érzelmi töltete. Egy pillanatra nézzünk rá a borítóra, és ez szinte mindent megmagyaráz: sejthető, hogy Tad Doyle nem kifejezetten szépelgő bájgúnár alkat. Így a négyesfogat zenéje bár tartalmaz hangyányi sabbathizmust is, a Tad sokkal inkább a seattle-i kívülállók zajos, súlyos, post-hardcore-ból és punkból táplálkozó, jobb híján alternatív metálnak nevezett muzsikáját művelte. Olyan előképekkel, mint a Bad Brains, a Sonic Youth, vagy a Pussy Galore. A '98-as oszlást egyetlen közös, ám részleges produkció követte 2013-ban, amikor Doyle az ex-gitáros Gary Thorstensennel három dal erejéig együtt zenélt a Sub Pop 25. szülinapi partiján. A "ronda, de finom" szlogent viszont mintha a Tadre szabva találták volna ki.