Így az év végén nézzük meg még azért, hogy állt a thrash metal harminc évvel ezelőtt, mert nem kis dolgok történtek. Megjelent két olyan lemez, ami az egyetemes fémtörténet legkiemelkedőbb, örökranglistás tételei közé tartozik, de rajtuk kívül még rengeteg érdemes anyag jött ki, valamint a crossover- és a teuton-rajongók is igazán dúskálhattak. Ahogy lenni szokott: vannak köztük megkerülhetetlen klasszikusok, nagy becsben tartott underground lemezek, elfeledett gyöngyszemek, és nem véletlenül elfeledett középszarok.

"We were born to sacrifice your souls to bloody metal
Death is behind us all, lose the fear of killin’ hard
Metal is the only aim you have to live your life for
Thrash until you are knocked down, metal is your last resort"

The Accüsed - The Return of... Martha Splatterhead

Seattle kultikus splattercore hőseinek első nagylemeze, kijött vagy háromféle borítóval, a fenti azt hiszem a pár évvel későbbi CD verzió frontján van. Én nem vagyok nagy rajongójuk, de crossover fanoknak illik ismerni.

Angel Dust - Into the Dark Past

Az Angel Dust egy észak-rajna-vesztfáliai versenyző volt, két nagylemezt adtak ki a nyolcvanas évek második felében, majd '88-ban fel is oszlottak. A kilencvenes évek végétől aztán leszállítottak négy év alatt négy új lemezt, de azokon már nem NSZK speedthrashben intézték, hanem europowerben, az már nem nekem szólt.

Anvil Bitch - Rise to Offend

Ez a philadelphiai csapat is valami egészen embertelen frontképet volt képes egyetlen nagylemezének a borítójára tenni (persze nekem tetszik...), a tagok '88-tól egy Dominance nevű zenekart hoztak össze, de azzal még nagylemezig sem jutottak el.

Assassin - The Upcoming Terror

A düsszeldorfi Assassin első nagylemeze, később kultikus zenekarként lettek emlegetve, ebbe nagyban belejátszott szerintem az is, hogy még '89-ben, a második lemez után feloszlottak, amikor ellopták minden zenekari cuccukat. Persze ők is újjáéledtek a kétezres években, már három nagylemezt kiadtak azóta, tehát többet, mint az aranykorban - de persze az első kettő az, amit érdemes hallgatni. Olyan kilenc-tízéves koromban amúgy kurvakemény zenekarnak tartottam, a szomszéd sráchoz jártam át hallgatni őket.

Attitude Adjustment - American Paranoia

Klasszikus crossoverthrash LP, a dobok mögött a Burn My Eyes-t felpüfölő Chris Kontosszal. A Dope Fiend című tételt még a Napalm Death is feldolgozta a Leaders Not Followers kettőre.

At War - Ordered to Kill

Úgy áll első lemezének borítóján ez a virginiai speed/thrash csapat, mintha valami Fülöp-szigeteken forgatott olcsó vietnámkommandós b mozi hősei lennének, és eléggé szerették (ők is) a Mötörheadet. Két év múlva volt még egy LP, aztán vagy húsz évig szüneteltek.

 Beowülf - Beowülf

A Beowülf a venice-i crossover színtér egyik legelső zenekara volt, '81-es megalakulásukat csak a Suicidal Tendencies előzte meg. Persze, zeneileg is elég közel álltak egymáshoz (Cyco Miko volt a producer is), de a Motörhead is óriási hatással volt rájuk, a Get the Grind például konkrétan egy Motör dal, csak nem Lemmy írta...

Bulldozer - The Final Separation

A digók egyik ősi (alapítva 1980) speed/black/thrash zenekarának ez volt a második nagylemeze, de az igazi szerintem az ezt követő IX című anyaguk, ott sokkal feszesebbek, és jóval thrash-ebb lett a zene.

Carrion - Evil is There

Ezen a néven (még ebben az évben nevet váltottak, belőlük lett a Poltergeist, az pár embernek biztos ismerősen cseng) ez az egy lemeze jött ki a svájci zenekarnak, tipikus europid, teuton típusú speed/thrash, sűrű antikrisztus, gonosz, démon szavak emlegetésével.

Clown Alley - Circus of Chaos

Eléggé elfeledett san fransiscoi crossover csapat, ez volt az egyetlen nagylemezük. Lori Black (aki amúgy a harmincas évek ünnepelt gyereksztárjának, a hatévesen Oszkárt kapott Shirley Temple-nek a lánya!) egy évvel később beszállt a Melvinsbe ahol '93-ig játszott, és ahol az a Mark Deutrom váltotta, aki ezen a lemezen gitározott.

Crumbsuckers - Life of Dreams

A Crumbsuckers egy new yorki crossover csapat volt két nagylemezzel, a kilencvenes évek eleji feloszlásuk után Gary Meskil és Dan Richardson hozta össze az azóta rengeteg (de minek, az első után mind felesleges volt) lemezzel rendelkező Pro-Paint. Ez jobb zenekaruk volt.

Cryptic Slaughter - Convicted

Közvetlenül a venice beach-i bandák mellől gyorsultak ezek a santa monicai srácok (talán egyikük sem volt még húsz éves sem ekkor), és természetesen ők is crossoverben intézték. Három LP követte ezt feloszlásukig, a Basszeros Rob Nicholson aztán később zenélt rövid ideig a Prongban is, de felbukkant Rob Zombie, Danzig, és Ozzy mellett is.

Cyclone - Brutal Destruction

Bajszos eurothrash brüsszelből, ez a Roadrunner-es, félórás cucc volt az első LP, majd a második lemezükig egészen 1990-ig kellett várni (ez a  nyolcvanas években elég komoly kihagyás volt), de az az anyag kiadói bénázások miatt teljesen elsikkadt (az már egy nagyon pici belga kiadónál jött ki), a zenekar fel is oszlott utána.

Dark Angel - Darkness Descends

A Dark Angel a We Have Arrived kiadása után bevette Gene Hoglant, és ezzel a második lemezzel az amúgy óriási elsőre is rá tudtak pakolni. Ez volt az utolsó, ahol Don Doty énekelt, a két későbbi, komplexebb lemez már Ron Rineharté. Abszolútklasszikus, nekem ez ugyanolyan alapvető lemeze a stílusnak, mint a Master vagy a Reign in Blood.

Deathrow - Riders of Doom

A Deathrow is egy észak-rajna-vesztfáliai kiváló csapkodóalakulat volt négy nagylemezzel, ez az első eredetileg Satan's Gift címmel jött ,de annak borítóbroblémái miatt a Noise Records újranyomta egy új frontképpel és címmel. Még szép, hogy kedvelem.

 Destruction - Eternal Devastation

Mindenki kedvenc NSZK töltényövhősei még az egy évvel korábbi Infernális Óverkillre is rátettek egy lapáttal, Schmier meglepetésszerűen eleregetett sikolyaira buszpályaudvarokat lehetne lelángszórózni. A Destrukció története (akárcsak Angyalszaggatóéké) már régóta nem túl érdekes, de az első kettő máig nagy hatású, Örök Devasztáció!

Détente - Recognize No Authority

Ez a los angelesi csapat is igazán megérdemli a figyelmet, elsősorban az underground metál egyik kultalakjának, Dawn Crosby énekesnőnek köszönhetően. Ekkor még annyira nem hatalmasodott el az őrület az énekstílusán, mint amit következő zenekarában, a Fear of Godban bemutatott, a '91-es Within the Veil lemez teljes téboly, érdemes kutatni utána. Mondok még egy érdekességet: A zenekar tagja volt ekkor (játszik is a lemezen) az a Ross Robinson, aki egy évtizeddel később a rasztás, triplacsíkos nyúlmetál pápája lett. A zenekar 2010-ben kiadta második nagylemezét, de azon már nem Dawn énekelt, neki elég nehezen ment volna, mivel alkoholtól szétdurrant mája átküldte őt a metálvalhallába még '96-ban.

Exorcist - Nightmare Theatre

Életem egyik első műsoros kazettája volt ez amit láttam, akkor még fogalmam sem volt róla (ahogy másoknak sem) hogy ez az epik heavy metalban utazó Virgin Steele-hez (is) köthető projekt volt, benne Dave DeFeis énekessel - itt Damien Rath néven. Kultikus, okkult new yorki speedthrashblack, a második lemez már nem készült el. Ugyanez a felállás ugyanekkor elkészítette az Original Sin lemezét is, arról majd lejjebb.

Exumer - Posessed by Fire

A frankfurti Exumer ott csépelt a Kreator / Destruction / Sodom NSZK szentháromság mögött, nem voltak túl eredetiek - eléggé szerették a Slayert meg az Exodust - de ez egy fasza teuton thrash anyag, és az ebben az évtizedben kiadott két visszatérő lemezük is teljesen hallgatható. Az énekes Mem von Stein amúgy óriási zenefan és lemezgyűjtő, láttam már a gyűjteményében Bathorytól Fugeesen át a Sleepig és Uniform Choice-ig mindent.

Flotsam & Jetsam - Doomsday for the Deceiver

Igen, ez az egyetlen Flotsam nagylemez amin játszott Jason Newsted mielőtt lekoccolt Hetfieldékhez, és valószínűleg ez is a legjobbja a zenekarnak - karöltve a két évvel későbbi No Place for Disgrace-szel. Kicsit mondjuk hosszabb mint kellene, de ez klasszik Metal Blade LP!

Hallows Eve - Death & Insanity

Akárcsak a Flotsam lemezét, ezt is Brian Slagel adta ki/producelte, az atlantai zenekarnak ez volt a második nagylemeze. Túl ismertek soha nem lettek, de aki kicsit mélyebben belemászott a thrashbe / 80-as évek metáljába, az nyilván összefutott már velük.

Hirax - Hate, Fear & Power

Katon W. de Penáék második lemezükre sem lassultak meg, olyannyira nem, hogy az egész nem is sokkal lett hosszabb negyedóránál... Egy évvel később még kijött a Blasted in Bangkog demó / single (ott a három dal olyan hosszú, mint itt az egész lemez) majd a Hirax hőskorának annyi is lett.

Holy Moses - Queen of Siam

Az észak-rajna-vesztfáliai Classen házaspárnak egy vagon demó (Black Metal Masters, Heavy Metal, The Bitch, micsoda címek) után végre összejött a debüt Lp is '86-ra. Azért túl kiemelkedőre nem sikeredett, bár én nagyon bírom Sabinát aki egyébként még mindig hibátlan, ahogy 52 évesen, denimben-bőrben-Voivod hátfelvarróval arról üvöltözött a nyári koncertet záró Dead Kennedys feldolgozásban miközben vagy 30-40 rajongó lepte el a színpadot hogy túl részeg baszni, elég felemelő élmény volt. Írtak egy saját Mötörhead dalt ők is a beszédes Roadcrew címmel, amit Andy Classen Lemmyzik el.

Ice Age - Rock Solid

Ha hallottál már erről a zenekarról akkor abszolút elismerésem,  érdekességük az volt, hogy négy göteborgi csaj alkotta a bandát. Nagylemezig soha nem jutottak el, '90-es feloszlásukig négy demót éltek meg. Nem egetrengető a dolog, de bőven hallgatható szint, és mindenképp kuriózum.

Kreator - Pleasure to Kill

Ha meghallom azt hogy NSZK thrash metal, legelőször ez a lemez jut az eszembe, és bár később minden téren sikerült magasabb színvonalra feltornázniuk magukat, számomra ez a Kreator csúcsa, és az egész teuton cséplés magnum opusza. Jürgen Ventornak ennél soha nem lett volna szabad jobban megtanulnia dobolni, frenetikus dolgokat művel itt. PLESSA TU KIL!!!!

Ludichrist - Immaculate Deception

A Ludichirst egy nem túl ismert, ám annál jobb, két nagylemezt megélt new yorki crossover alakulat volt, ez az Ed Repkás borítójú 19 számos, bő félórás anyag volt az első, Eddie Sutton (Leeway), és Roger Miret is feltűnik egy-egy dalban vendégként. 1989-es feloszlásuk után belőlük lett a vicceskedős Scatterbrain, de szerintem az messze nem volt olyan jó mint ez.

Megadeth - Peace Sells... but Who's Buying?

A nagy '86-os thrash triumvirátus egyik lemeze, de szerintem a másik kettő köröket ver rá, bár ezt betudom annak, hogy soha nem voltam túl nagy Megahalál rajongó. Az Ed Repka borító persze itt is gyönyörű.

 Messiah - Hymn to Abramelin

A svájci Messiah első nagylemezéről nem sok szó szokott esni, pedig ez egy igazán extrém black/thrash/death anyag volt ekkor, elsősorban az igen nyers vokálnak köszönhetően. A Venom, korai Sepultura, korai Sodom, és természetesen a Hellhammer nyomdokain haladtak, és persze, a teknikázás nem volt nekik sem túl nagy erősségük...

Metallica - Master of Puppets

Nem érdekel hogy Lars mennyire tud vagy tudott doboloni, nem érdekel hogy mit művelnek az utóbbi 25 évben, ezt a lemezt senki nem veheti el sem tőlük, sem tőlünk. Embertelenül nagy mestermunka, lehet ők sem értik azóta sem, hogy sikerült ezt összehozni... Hardwired? Ugyan már...

Mysto Dysto - The Rules Have Been Disturbed

Ennek a holland sikítós speedthrash csapatnak a szenzációs borítója is megérne egy alapos mélyelemzést, és már az jelzi hogy nem lehet rossz, hogy minden tag bajusz/frufru kombóval nyomult. Ezen a néven ez volt az egyetlen LP, '87-től Mandator néven futottak.

Necronomicon - Necronomicon

A Necronomicon első nagylemeze ízig-vérig kutyaütő NSZK, Axel Strickstrock dobolása például abszolút felveszi a versenyt Jürgen Ventoréval, vagy a Boszorkányvadásszal. Később azért sikerült némileg nívósabbra tornázniuk magukat (bár ettől minek, ugye), a '88-as lemez borítójával még pólóm is volt! 'cause he's possessed by EVILLLLLLL

Nuclear Assault - Game Over

Dan Lilker ekkor már túl volt az Anthrax debüt Fistful of Metalján és a hihetetlen, ultraklasszik S.O.D. lemezen, így a változatosság kedvéért a Nuclear Assault első nagylemezével leszállított még egy teljesen klasszikus crossoverthrash anyagot. Szerintem később nem is tudták megfejelni ezt, de azért kiadtak még pár jó anyagot. A frontkép itt is Repka.

Onslaught - The Force

A bristoli Onslaught alaposan elthrashült az egy évvel korábbi debüt Power from Hell dohos brit punkmetáljához képest, volt, aki emiatt csalódásként élte meg az anyagot, mások szerint viszont ez a legjobb lemeze a zenekarnak. Én mindkettőt nagyon bírom.

Original Sin - Sin Will Find You Out

Az Original Sin egy new yorki speed/thrash/power csajbanda - lett volna, ha a lemezt női álneveken nem az Exorcist lemezt is összerántó tagság vette volna fel, kiegészülve Danielle Draconisszal, aki Dave DeFeis nővére (vagy húga). Király kis lemez, és menő a borító.

Piledriver - Stay Ugly

A torontói speedthrash csapat a '85-ös Metál Inkvizíció lemez után is csúnya maradt, majd ezen a néven nem is jött ki több lemezük. Dave DeFeis és Edward Pursino nagyon ment ebben az évben, anyazenekaruk mellett (Virgin Steele) a fentebb már taglalt Exorcist és Original Sin lemezeken, és itt is tevékeny részt vettek.

Possessed - Eyes of Horror

Az elképesztően fontos, legendás első nagylemez után egy évvel már jött is a következő Megszállott LP, ami aztán az utolsó is lett. Nem rossz az anyag, de az ultrazseniális előzményéhez nem tudott felnőni, nem is szokott olyan gyakran előkerülni mint az, dehát, olyan lemezt, nem is lehetett megütni.

Powerlord - The Awakening

Ez az oklahomai power/thrash csapat is kérészéletű volt, az egy évvel ezt megelőző demón, és ezen a félórás nagylemezen kívül nem is jelent meg több hangzóanyaguk. a dobosuk Bob Gourley ezt megelőzően rövid ideig a Dark Angel tagja volt, és még a Slayerrel is fellépett egyszer '83-ban.

Razor - Malicious Intent

A kanadai speedthrash Razor első három lemezét gyakorlatilag egy év leforgása alatt kihozta - '85 április- '85 október-'86 április - ha már kurvagyorsak voltak, akkor kurvagyorsan is gyártották az anyagokat. Ez a harmadik Lp kicsit gyengébb lett, mint a két kultikus elődje, a frontkép viszont a lehető legmetálabb, a kedvenc Razor borítóm.

Sacrilege B.C. - Party with God

 A kaliforniai Sacrilege (Birminghamben is volt ugye egy crust/thrash Sacrilege, ezért került a nevükbe a B.C.) egyik érdekessége, hogy a Neurosisos Dave Edwardson is tagja volt rövid ideig, bár sem ezen a debütön, sem a '88-as második LP-n nem játszott. A kilencvenes évek elejéig léteztek, a gitáros Gary Wendt később a  modern metálos Skinlab remek első lemezén is játszott.

S.D.I. - Satan's Defloration Incorporated

Osnabrück speed metál harcosainak első nagylemeze, oké, nem ezen van van az NSZK speedhimnusz méga-méga-mégamosh, de az emóciók széles tárházát felvonultató I Wanna Fuck You igen, ahol a dal elején a romantikus randevún feltett "Hé srác, mit akarsz csinálni?" kérdésre Reinhard Kruse frufruszaggatóan azt üvölti hogy "MEG AKARLAK BASZNI" majd olyan ékes sorokat veret hogy "Don't want your sympathy, Your pussy's enough for me", na már csak ezért érdemes meghallgatni a lemezt, de a kettes, Sign of the Wicked lemezük amúgy jobb. A harmadik sterintem már szar volt, nem is jelent meg több utána.

Second Hell / Skullcrusher - Metal Deadness

Két holland speed/thrash csapat splitje, ha soha nem hallottál még róluk az nem meglepő, ezen kívül gyakorlatilag semmi nem jelent meg nekik leszámítva egy-egy ezt megelőző demót, a Second Hell fel is oszlott még ebben az évben, a Skullcrusher tovább húzta, ők a következő évben fejezték be.

Sentinel Beast - Depths of Death

Rövid ideig létező ('84-87), énekesnővel kiálló kaliforniai csapat, egyetlen nagylemezükön az US powert ötvözték a thrash metallal, valamint NWOBHM hatásaik is voltak - nem véletlen az első Maidenről a Phantom of the Opera feldolgozás a lemez végén. Brian Slagel látta meg bennük a potenciált, le is szerződtette a Metal Blade-hez őket, a producer Bill Metoyer lett, ez meg egy kultikus metállemez a nyolcvanas évek közepéről, állítólag Király Karcsi is bírta őket.

Sepultura - Morbid Visions

Maximiliánék is összehozták első nagylemezüket '86-ra, itt még Jairó Tével, Csókoló Andris csak ez után, a Schizophreniára került képbe. Én a Bestiális Devasztációt kicsit jobban szeretem, viszont ez is sokkal királyabb, mint bármi, amihez Max Kalevalának köze volt az utóbbi két évtizedben.

Slayer - Reign in Blood

Ez sem volt egy rossz lemez...

Sodom - Obsessed by Cruelty

Az In the Sign of the Evil csodája (Blessz...blesz..! Blaszfímá!) után Angyalszaggatóék hozták a következő frenetikus anyagot, hatását szerintem felesleges ecsetelni, elég ha annyit írok hogy Deathlike Silence. Azt ugye mindenki tudja, hogy a lemeznek két verziója volt (mindkettő a linkben a borító mögött), Metal Blade-es US, és Steamhammeres európai, kétszer felvéve, én ha előveszem, általában mindkettőt le szoktam tolni egymás után. Ez az Angyalszaggató, Boszorkányvadász (RIP), Destruktor Farkas Miska (szintén RIP) felállás legendásan kutyaütő volt (bár az újravett verziót  már nem Michael Wulf gitározta fel, mondjuk nagyon nem is tudott), a borító pedig nemcsak a Sodom lemezek között, hanem úgy alapból is óriási kedvenc, gyönyörű.

Tankard - Zombie Attack

A Tankard neve hallatán művelt metálos erőteljes röhögés mellett legyint egyet, de igazából szerintem kurvajók voltak a nyolcvanas években, meg amúgyis, aki legyint az NSZK thrash metálra, annak szegecses légycsapóval kellene ütlegelni a kézfejét. A Söröskorsónak ez volt az első nagylemeze, és ki más is lehetett volna a producer, mint Harris Johns. Zombitámadás, Sikoltozó áldozatok, Méreg, Thrash mindhalálig, Savhalál, Alkohol - aminek az a refrénje hogy "gyere, igyál velem sört, gyere igyál velem bort", ezt azért még Katona Főnök is megirigyelhette volna.

Vectom - Rules of Mystery

Az ingolstadti speed metálos Vectom az egy évvel korábbi Sebességrevolúció lemeze után gyorsba ki is hozta a második LP-t, ami aztán az utolsó is lett, bár '93-ig még elvegetáltak. Természetesen én ezt is szeretem, de az én torkomon az NSZK + speed/thrash kombóval azért elég sokmindent le lehet gyűrni.

Vellocet - Captive of Reality

A berlini crossover/thrash/punk Vellocet két nagylemezt adott ki a nyolcvanas években majd fel is oszlott '88-ban, ezt a első anyagot lezavarják 25 perc alatt, érződik hogy a tagok előtte a Vorkriegsjugend nevű punkcsapatban tolták.

Voivod - Rrröööaaarrr

Kanada legkultikusabb metálbandája, minden idők legnagyobb sci-fi thrash zenekara, a Voivod második nagylemezét szabadította el. Ők is nevet adtak az oldalaknak, a A volt a Ripping, a B a Thrashing. Én nagyon szeretem ezt is meg az elsőt is, de az igazán nagyot az ezt követő két LP-vel gurították, azok durván csodalemezek, de itt is azonnal felismerhető, senkivel nem összetéveszthető stílusuk.

Vulcano - Bloody Vengeance

Nem csak a mára alaposan meghígultagyú Maximilián Kavaléráék gondolkodtak bestiális invázióban a nyolcvanas évek közepén brazíliában, a Vulcano mindössze 23 perces debütáló nagylemeze olyan, mint amit a borítótól vársz: nem túl kidolgozott, oltárégető blackthrashhalál, ilyen remek refrénekkel: 

Death Metal
Destroyin' your body
Death Metal
Downin' your mind
Death Metal
Mortal holocaust
Death Metal
Metal chaos