Na jó, nem tudok nem elérzékenyülni, amikor megpillantom ezt a zenekarnevet. Az úgy volt, hogy nagyon sok évvel ezelőtt megismertem a Back-Stage Pass című válogatáslemezt, ami hát kábé az első igazán meghatározó punkzenei élményem volt. Vagy a szanaszét másolt Nosztalgia egyveleg kazi volt az első? Mindegy, valamelyik a kettő közül, nem tudom, de nem is ezt akarom mondani. Hanem azt, hogy ekkor döbbentem rá, a fals és kántáló punk énekszó, a hangos és teljesen széteső gitárok, a primitív basszustémák, és a végtagjaimat ösztönösen az addig még csak hallomásból ismert, pogó nevű táncra csábító tempók valahogy felül fognak írni mindent, amit addig a rockandrollról gondoltam. Közhelyesen hangzik, persze, de miért is közhelyes? Ja, mert mindenki így emlékszik vissza az első találkozásra. Háppersze hogy így, mert tényleg ilyen az első találkozás. És a Slaughter & The Dogs eszméletlenül jó dolognak tűnt, talán ők voltak a legnagyobb kedvenceim erről az albumról, azzal a két csodálatos, hihetetlenül spontán és hányaveti, a korai glam rockot lehányó majd újraértelmező, fura ritmusokra még furább énekdallamokat pakoló, pazarul pontatlan punk rock dallal. Pedig nem kisebb nevekkel szerepeltek együtt a lemezen, mint az Angelic Upstarts, a Stiff Little Fingers, és igen, ó istenem, a UK Subs! Csak míg az imént felsorolt bandák nagyjából folyamatosan futottak és eléggé bebetonozták magukat a punktörténelembe, addig a Slaughter & The Dogs leginkább ismeretlen maradt, többször is feloszlottak, alig jelent meg lemezük. De most, tizenöt év után, ismét hallatnak magukról, amit nyilván fenntartásokkal kell kezelni, ugyanakkor tessenek őket nagyon tisztelni. Én meg kutya legyek, ha nem rakom ki valamikor az első albumukat, a Do It Dog Style-t.
Végezetül egy bulvárigényeket (is) kielégítő, nagyon rövid részlet egy interjúból, ami a Magyar Taraj 7. számában (2002 nyara) jelent meg. Dave Ensminger kérdez, Wayne Barrett énekes válaszol.
MT: „Wayne, hogy tölthet egy rock'n'roller ilyen hosszú időt Franciaországban? Nem ismerek egyetlen valamirevaló francia rockzenekart sem."
Wayne: „Dugtál már francia nővel? Akkor megtudnád."
