A nagyon bánatos londoni triónak öt évvel a debütáló lemeze után sikerült végre összerántania a második albumot, vidámabbak most sem lettek, lazán be is indítanak a lemez elején egy 16 perces siratóval, viszont a torzított gitárok, na, azok teljesen eltűntek, doom metal helyett gyászrock.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
