Alaposan megcsappant a halálfém népszerűsége / színvonala mondjuk a múltkor taglalt '91-es csúcsévhez képest, dehát olyan, mint a '89-91 közötti időszak, többet nem lesz, ez biztos. Sok klasszikus nagy zenekar ekkorra már nem is létezett - Autopsy, Atheist, Pestilence, stb - vagy másfelé fordult, elhagyva a death metalt - Cancer, Massacra, Morgoth, Gorefest, stb - de voltak akik kitartottak, és remek lemezekkel jöttek elő: Cannibal Corpse, Immolation, Monstrosity, Brutality, Edge of Sanity, Arch Enemy... És ugye feltört, elsősorban a göteborgi csapatoknak köszönhetően a dallamos death metal, amit mondjuk nem mindenki köszönt meg nekik...
Nézzük tehát ezt a körülbelül negyven kiadványt, hogy mi történt a death metallal húsz évvel ezelőtt:
A Canorous Quintet - Silence of the World Beyond
Kétlemezes svéd melodeath, de nem göteborgi, hanem stockholmi. Peter Tagtgrennel vették fel az Abyssben, '98-ban volt még egy nagylemez (az jobb amúgy) majd fel is oszlottak, a tagok közül aztán Fredrik Andersson nagyon sokáig az Amon Amarthban dobolt, bár ennek igazából szerintem nulla reklámértéke van.
Abhorer - Zygotical Sabbatory Anabapt
Ez a szingapúri blackdeath zenekar még '87-88 környékén alakult, pár split, demó, kislemez mellett ez volt az egyetlen nagylemez amit kiadtak, rá egy évre fel is oszlottak. A Sarcófago féle thrash/black/death vonal kedvelőinek.
Ablaze My Sorrow - If Emotions Still Burn
Még egy melodeath lemez, természetesen ez is svédországból, nekik is ez volt a debüt, még két nagylemez - 1998, 2002 - után eltűntek jó hosszú időre, most pár hete viszont megjött a visszatérő LP, de még nem hallottam.
Abscess - Seminal Vampires and Maggot Men
Az Autopsy ekkora szétfoszlott mint a háromhónapos vízihulla, Chris Reifert és Danny Coralles helyette elkezdte az Abscesst, ami a legendás zenekar (jó)pár évvel ezelőtti feltámadásáig létezett is. Mondjuk az első két Autopsy lemezzel nem említhető egy lapon ez az elképesztően szutykos, 18 dalos (32 perc alatt lezavarják) punkgrindhalál, de mondjuk fossal való szobafestéshez nem nagyon találni jobbat!
Adramelech - Psychostasia
A halálmetál hullám csúcsán,'91-ben alakult ez a finn zenekar, pár demó és kislemez után erre az évre érkeztek el első nagylemezükhöz. Finn death metal klaszikusként tartják számon, még két nagylemez volt bennük.
Angelcorpse - Hammer of the Gods
Az ekkor még kansasi - később átcuccoltak Tampába, a második LP már Morrisoundos - infernális halálmetálban utazó Angelcorpse első nagylemeze, azóta már vagy kétszer feloszlottak, legutóbbi újjáalakulásuk tavaly volt, idén sikerült is elcsípni őket a Brutal Assaulton, ami pont olyan volt mint lemezen - nem túl emlékezetes, de pusztító.
Arch Enemy - Black Earth
Amott Miki nem csak a Spiritual Beggarst tolta '96-ban, ekkor debütált a mára irgalmatlanul befáradt Arch Enemy is, egy nagyszerű lemezzel. Természetesen a Fredman stúdióban lett felvéve, a svéd dallamos death metal Scott Burnszével, Fredrik Nordströmmel. Egyértelműen a Líviás korszak a legjobbja a zenekarnak, igazából őt kellett volna visszavenni amikor Angéla lelépett...
Asphyx - Embrace the Death
Az Embrace the Death a holland legendák első nagylemeze lett volna, ha kiadják '90-ben, azonban ez akkor nem történt meg, így az abszolútklasszikus The Rack lett a debüt, ez pedig csak '96-ban került kiadásra. Sírontúli, sötét, kultikus death metal anyag, illik ismerni.
Asphyx - God Cries
Az Asphyx azért elég hányatott sorsú zenekar, itt például mindössze ketten tartották életben a bandát, Bob Bagchus dobos mellé visszatért még a tényleges első nagylemez előtt kivált, az Embrace the Death lemezt felhörgő Theo Loomans, majd a zenekar átalakult Soulburné, aztán Loomans el is távozott az élők sorából. Nem tenném be a legjobb három Asphyx lemez közé, de én ezt is szeretem.
Brutality - In Mourning
A floridai Brutality soha nem lett túl ismert zenekar, ''86-87 körüli alakulásukkal pedig ott voltak a hőskorban, de aztán nagylemezig egészen '93-ig kellett várni. Ez volt a harmadik, egyben utolsó LP, Morrisound, Tampa, mindhárom lemezük remek volt. Aztán idén, húsz év elteltével jött egy visszatérő anyag, ami amúgy szintén nem lett rossz, de persze nagy port nem vertek fel vele.
Cannibal Corpse - Vile
A zenekar történetének vízválasztó lemeze, ez ugye az első nagylemez Barnus Krisztián lelépése után, már a nyakszépségversenyek örök győztesével, Halász Gyurival. Ez egy tök fasza Kannibál anyag, de azért nekem az első három-négy lemez az örök favorit tőlük.
Carcass - Swansong
Én soha nem szerettem a Swansongot. Ma is ugyanolyan elfáradt, unalmas lemeznek tartom mint húsz éve, az meg, hogy valaki szerint ez a legjobb Carcass, teljesen döbbenetes. Egy Necroticism / Heartwork után ezzel előjönni...
Centinex - Malleus Maleficarum
A második nagylemezére készülő svéd Centinex egy gyűjteményes lemezzel jött ki ebben az évben, rajta kislemezes, splites dalokkal. érdekes végighallgatni, mivel a nyolc dal három neves stúdióban lett felvéve - Unisound, Sunlight, Abyss.
Crimson Relic - Purgatory's Reign
Ez a kaliforniai zenekar sem futott túl nagy kört, ez volt az egyetlen nagylemezük, pőre old school death metal sok középtempós, doomos lassulással.
Cryptopsy - None So Vile
A kanadai teknikás/komplex/brutális alapvetés Cryptopsy második lemeze után lelépett (majd később visszatért) az eredeti énekesük Lord Worm, akit sokan a zenekar "igazi" hörgöjének tartanak, de őszintén megvallva, én az ezt követő két, Mike DiSalvós lemezt jobban szeretem.Mondjuk ez is egy elég állat lemez.
Deeds of Flesh - Trading Pieces
A '93-ban alakult kaliforniai gyomorsavfröcskölő brutálhalál Deeds of Flesh ekkor még trióként működött, és ez a félórás LP volt a nagylemezes debütálásuk. Legutóbb három éve adtak ki anyagot.
Defleshed - Abrah Kadavrah
A svéd Defleshed '92-től már demózgatott, aztán erre az évre értek el ehhez a félórás, Unisound stúdiós (Swanö) első nagylemezhez. Ők nem a láncfűrészes svédhalálon nyomultak, hanem amolyan durva deaththrashben, 2005-ig még négy nagylemezt adtak ki feloszlásukig.
Dominus - The First 9
Mielőtt a Volbeattel elkezdett lagzismetált nyomni, Michael Poulsen ebben a zenekarban hörgött, a '94-es első lemezük még tiszta death metal volt, ez a második már inkább ilyen death n' rollos akármi, de nem annyira a Wolverine Blues vonalán, sok riff már előrevetíti Poulsen következő zenekarát is.
Dying Fetus - Purification Through Violence
A mindössze szűk félórás anyag a Dying Fetus első nagylemeze volt, azért itt még nem voltak akkora királyok mint a Destroy the Opposition környékén, igazából szerintem a második, Killing on Adrenaline lemezükkel elég nagyot léptek előre ehhez képest.
Edge of Sanity - Crimson
Hirtelen most nem is jut eszembe más death metal lemez ahol a teljes lemezhosszt egy darab dal tölti ki, mert itt pont ez történt, egyetlen, negyven perces tételből áll a lemez. Elég nagy respektje van amúgy az anyagnak, amihez Dan Swanö aztán 2003-ban elkészítette a folytatást is, ami azonban már nem ezt a sémát követi, az már kilencdalos.
Fleshcrawl - Bloodsoul
Az egykoron Morgöth, majd Suffocation néven futó ('87-91 között) bajor Fleshcrawl harmadik nagylemeze, az hogy svédországig szoktak menni egy- egy lemezük felvételéig - itt épp az Abyssbe - elég sokat elmond róluk, természetesen a skandináv alapokra épülő halálmetál, igazán kiemelkedőek sosem voltak szerintem, de ez egy simán hallgatható lemez.
Gates of Ishtar - A Bloodred Path
Bár nem vagyok túl nagy melodeath fan, ezt a három lemezt megélt kultikus és alulértékelt svéd csapatot mindig bírtam, sok jóval nevesebb zenekart meglőnek ezen a vonalon. Ez volt a debütálásuk, ez is jó, de szerintem az utolsó, At Dusk and Forever a legkirályabb. Tavaly újjáalakultak, de idén tavasszal elhunyt a dobosuk, azóta nem tudom mik a terveik.
Grave - Hating Life
Finoman szólva sem fogható rá, hogy ez a negyedik Grave lemez lenne pályafutásuk csúcsa, a Wolverine Blues világára hajazó, Sunlight stúdiós anyagot mindössze ketten rögzítették, Ola Lindgren mellett csak Jens Paulsson dobos volt a zenekar tagja ekkor, lemezfrontról el is tűntek ezután nyolc évre.
Grog - Macabre Requiems
A lisszaboni Grog rendkívül intelligens, kínzásban tobzódó, belekben turkáló deathgrindban utazott, ez volt az első nagylemezük.
Grotesque - In the Embrace of Evil
A mindössze két évig ('88-90) létező ultrakult Grotesque sorait ugye Necrolord mellett Tompa is erősítette mielőtt megalakult az At the Gates, ez a '96-ban kiadott gyűjteményes cucc a '90-es Incantation EP öt dalát, a kiadatlan '89-es demót, és két, erre a kiadványra felvett dalt tartalmaz, az egyik a '88-as első demó címadó dala.
Hypocrisy - Abducted
Soha nem voltam túl nagy Hypó rajongó (pláne nem a kései lemezeké), szerintem ez is jócskán meg van szórva töltelékkel, bár ezzel valószínűleg sokan nem értenek egyet, de ez van. Szerintem a korai lemezeik voltak a legjobbak.
Incubus - Serpent Temptation
A Serpent Temptation a chicagoi Incubus kultikus első nagylemeze '88-ból, ami '96-ban kapott egy újrakiadást. Önmagában ezért még nem lenne itt, viszont a basszust és az éneket is újravették, a számcímeket megváltoztatták, és kapott egy Necrolord borítót is. Az eredeti verziót azért jobban ajánlom, pont azért, mert az az eredeti, ezt inkább érdekességnek, bár szerintem az újravett ének több embernek tetszik, mint a régi.
In Flames - The Jester Race
Itt kezdődött meg az In Flames háromlemezes aranykorszaka, ami miatt érdemes volt megalakulniuk, és ez volt az, ami igazából beindította a göteborgi dallamos death metal őrületet. Jester / Whoracle / Colony, azóta szart sem ér az egész, ezek már a büdös életben nem fognak olyan dalt írni mint a December Flower. Természetesen ez is Fredman stúdió, és Fredrik Nordstörm.
Immolation - Here in After
Számomra az egyik legmegbízhatóbb death metal zenekar az Immolation, eddig még soha nem csalódtam bennük, és bár ekkoriban sokan elintézték annyival őket hogy "Morbid Angel" kópia, ez szerintem abszolút nem fedi a valóságot (bár azért van hatás, az tény), már itt is teljesen felismerhető a stílusuk, sőt, a Close to a World Below mellett talán ez a legjobb lemezük.
Iniquity - Serenadium
Még '89-ben alakult koppenhágai teknikás, brutálhalál zenekar, három nagylemezt éltek meg, ez volt a debüt. A lemezt felhörgő Brian Petrowsky azóta már eltávozott a földi létből, mindenféle illegális készítményeknek köszönhetően.
Inquisitor - Walpurgis, Sabbath of Lust
A holland inkvizítor sem élt meg csak egyetlen féktelenül száguldó deaththrash nagylemezt, frenetikusan tébolyodott vokállal Alex Wesdijk jóvoltából, akinek simogató hangját ez után többé nem is lehetett más lemezen hallani.
Kataklysm - Temple of Knowledge
A mára már azt sem tudom hányadik lemezénél tartó kanadai Kataklysm számomra megtestesíti a tökéletes középszerűséget, igazából azt sem tudnám rájuk mondani hogy rosszak, egyszerűen csak unalmasak, és érdektelenek a lemezeik számomra. Viszont, még az eredeti énekessel, az elképesztő hörgésóceánt ránk zúdító Sylvain Aquarius Mars Venusszal felvett első két lemezt, tehát ezt, és a debüt Sorceryt kifejezetten bírom.
Monstrosity - Millenium
A Hulladaráló Gyurit nem csak a Cannibal Corpse lemezén hallhattuk ebben az évben, hisz mielőtt még lelépett a Vile-ra készülő Tetemekhez, felénekelte eredeti zenekarának második nagylemezét is (bár a Corpse lemeze előbb jött ki). Igazi floridai zenekarhoz méltóan Scott Burns és Morrisound, én szeretem annyira mint a Vile-t, ez egy nagyon fasza zenekar volt, és a már Corpsegrinder nélkül készült három évvel későbbi In Dark Purity még ennél is jobb.
Mortician - Hacked Up for Barbecue
A '89 óta zajongó, ekkor még Relapse kiadós Mortician első nagylemezét hozta ki, dobgépes horrordeathgrind, a lemez tele van tömve kulthorrorokból vett bevágásokkal - Suspiria, Cannibal Ferox, Texas Chainsaw Massacre, Maniac, stb - ami remek, viszont a 24 dallal azért túllőttek a célon, negyed órával nyugodtan lehetne rövidebb az anyag, mert ha duplaolyan izglamasak lettek volna mint valójában, 50 percig lehet akkor sem tartanák fenn a figyelmet...
Napalm Death - Diatribes
Itt lett a Napalm Death-ből Napalm Modern, ami aztán még két lemezig kitartott, majd visszatértek a "helyes" vágányra. Szerintem egyébként nem volt kimondottan rossz korszaka ez a zenekarnak, a nyitó Greed Killing például egy tök fasza modernmetál sláger.
Obscenity - The 3rd Chapter
Az alsó-szászországi Obscenity '89 óta nem adja fel, idén is jött ki egy lemezük. Ezen a harmadik LP-n már a nyitódalban elsütik az anyag legmeglepőbb pillanatát a női dallamos refrén képében, aztán később már meglepetések nélkül megy tovább az (amúgy nem túl izgalmas) NSZK halál.
Pan.Thy.Monium - Khaooohs & Kon-Fus-Ion
Minden idők egyik legfurcsább death metal zenekara volt a Dan Swanöhöz (is) köthető Pan.Thy.Monium, három nagylemezük közül ez volt az utolsó, a lemez után beszüntették ténykedésüket. Az anyag mindössze két jóval tíz perc feletti, szaxofonnal, minden szarral telerakott dalból, egy ambient tételből, és egy egy perces csendből áll, aki szereti az avantgárdba hajló metált és nem ismeri, az fusson neki!
Quo Vadis - Forever...
Kevéssé ismert, ám remek teknikás/progresszív death metal kanadából, 2010 környékén még nálunk is megfordultak. Három nagylemezt éltek meg, ez volt az első, ha bírod a Vektort, ezzel is próbálkozhatsz.
Sacrilege - Lost in the Beauty You Slay
Ez a Szentségtörés (volt pár ilyen nevű formáció a fémtörténelemben) a svéd Sacrilege, és az hogy göteborgiak, el is mond mindent. Természetesem melódikus halálmetál, két nagylemezt éltek meg, a zenekar végét az jelentette, amikor Daniel Svensson aki itt énekelt is, beszállt a Colony-ra készülő In Flamesbe, ahol aztán egészen tavaly év végéig jól el is volt. Producer Fredrik Nordström, borító Necrolord!
Vader - Future of the Past
Lengyelország vezető halálmetál zenekara egy feldolgozáslemezzel jelentkezett, az anyag háromnegyede a teljesen nyilvánvaló Sodom, Kreator, Possessed, Terrorizer, Celtic Frost, Dark Angel, Slayer zsinóron húzódik, aztán a végén jönnek a meglepőbb dolgok, egy Black Sabbath, egy Anti-Nowhere League, és egy Depeche Mode dal képében.
Vomitory - Raped in their Own Blood
A még '98-ben alapított svéd Vomitory debütáló nagylemeze, aztán elég állhatatosan készítették a Metal Blade-nél az anyagokat - ezzel együtt nyolcat - egészen 2013-ig, amíg bedobták a törölközőt. A zenekar fele a Cut Up nevű formációval tért vissza tavaly, azt hiszem ki is raktam a lemezüket.
Warlord U.K. - Maximum Carnage
Ez a birminghami Warlord akkori egyetlen nagylemeze, rajta pár dalban Dave Ingram (Benediction, Bolt Thrower) hörgésével, javarészt a Bolt Thrower féle aknamezőn taposó UK death metallal, a lemez végén három(!) feldolgozással, két Amebix, meg a Raining Blood, túl nagy szükség ezekre mondjuk nem volt szerintem, iszonyatosan megnyújtják csak a lemezt velük. Az évtized elején visszatértek, ki is adtak két nagylemezt, én egyiket sem hallottam.
