Minden további kommentár nélkül, nézzük mit hallgat(hat)tunk húsz évvel ezelőtt, ha a stoner / sludge / doom színtérről volt szó. Történtek nagy dolgok...
16 - Drop Out
A pár hónapja új lemezzel jelentkező kaliforniai sludge pionír 16 második nagylemeze volt ez, a Helmet / Unsane felhangok miatt vaskosan benne van a noise-rock (vagy ezt csak én hallom bele?), állat lemez.
Acid Bath - Paegan Terrorism Tactics
A jobb híján sludge-ként elkönyvelt zenekar egy tőről fakad a Down / Floodgate féle NOLA metállal - ők is lousianaiak - de ez sokkal sötétebb, nihilistább, és megvan a csak rájuk jellemző íz. Sajnos ez a második lett az utolsó lemezük, miután Audie Pitre a lemez kiadása után két hónappal meghalt egy autóbalesetben, aztán a zenekar fel is oszlott. Őrületes nagy lemez, óriási kultzenekar, ömlik belőle a southern gothic. Pár éve volt a blogon egy Acid Bath poszt minden infóval, olvasd el, ezt meg mindenképp hallgasd meg.
Beaver - 13eaver
A korai európai stoner rock színtér egyik csapta volt az amszterdami Beaver, ez volt az első nagylemezük, később kiadtak még párat, meg egy splitet a QOTSA-dzsel, majd feloszlottak a kétezres évek elején. Szerintem elég közepes anyag.
Cathedral - Supernatural Birth Machine
Lee Dorrian és a Cathedral elég kanyargós zenei ívet húzott pályafutása során az Equilibriumtól (a Scumtól meg aztán pláne) a Last Spire búcsúlemezig, sokan ezt a periódusukat tartják a legjobbak, és én is a kilencvenes évek Katedrális anyagait szeretem igazán. Dorrian hangja persze olyan amilyen (én nagyon bírom), de ki tudnáelképzelni zenekart nélküle, és micsoda óujeee-ket tudott nyomni, tőle nagyobbakat csak Randy "Macho Man" Savage volt képes produkálni.
Cathedral - Hopkins (The Witchfinder General)
Ez az ötszámos EP még az előző lemez slágerdalához, a Hammer Horroros Hopkinshoz kapcsolódik, rajta Arthur Brown számtalanszor feldolgozott Fire-jének átiratával.
Christbait - Dirtypunkmutha
Az ausztrál Chrsitbait a kilencvenes évek legelején a demós korszakukban még egyfajta hörgős, grindos dologban utazott, erre az egyetlen nagylemezükre (bár a '92-tes Yeast EP-t is vehetjük annak a maga fél órájával) már olyan számcímük is volt, hogy Slow and Metal. Sludge-os, néhol noise-rockos szörnyeteg, ahol azért a korai idők is megidéződnek itt-ott, például a félperces zárótételben, aminek nagyon találóan Girls Don't Like Us a címe (bár még női tag is volt a bandában).
Core - Revival
A New Jersey stoner rock Core Billy Andersonnal felvett első nagylemeze, a két megjelent LP közül szerintem ez a jobb, és ezt a zenekart is több embernek kellene ismernie. Az énekes/gitáros Finn Ryan (jóval) később beszállt az Atomic Bitchwaxba, ahol azóta is elvan.
Corrosion of Conformity - Wiseblood
Két szuperszónikus lemez után azért Pepperéknél esett a szint, persze ettől még a lemez nem rossz, megvannak a maga jó pillanatai, de a Blind / Deliverance kettőst nem lehetett ütni. Négy stúdiót is megjártak a rögzítése során, és nagy rajongójuk, James Hetfield is vokálozik a Man or Ash-ben.
Count Raven - Messiah of Confusion
A legendás stockholmi doom csapat negyedik nagylemeze, Dan Fondelius eszementül ozzysta hangjával. Ez után tűntek el jó sok időre, hogy aztán 2009-ben visszatérjenek a szintén kiváló Mammons War lemezzel, de azóta megint semmi hír róluk lemezfronton...
Crowbar - Broken Glass
Conquering, Broken Glass, (Can't) Turn Away from Dying, Nothing, Reborn Thru Me, á, gyerekek, ha valami oknál fogva nem hallgathatnék többé Crowbart egy lemezük kivételével, lehet ezt választanám, nem mintha a többit nem szeretném, sőt. De ez, ez Pajszer esszencia.
David Benson - Purpose of the Cross
A keró heavy/doomban utazó, a klasszik Sabbathból építkező, hangilag is az Ozzy iskola követő David Benson még doom körökben sem túl ismert. A három darab megjelent nagylemeze közül ez volt az első, ami 2011-ben kapott egy három bónusszal megtoldott újrakiadást, ez a verzió van a kép mögött.
Earth - Pentastar: In the Style of Demons
A kultikus psych-drone-doom Earth (Sabbath!) harmadik nagylemezénél tartott már ekkor, remek anyag, ami után majd egy évtizedig nem is jelentkeztek újabbal, nagyrészt Dylan Carlson teljes szétcsúszásának (kábszi meg a többi) köszönhetően.
Eternal Eysium - Faithful
A nemrég új lemezzel jelentkezett, még '91-ben alapított japán stonerdoom Eternal Elysium is ekkor adta ki első nagylemezét, itt még nem voltak annyira pszihedelikusak, sokkal direktebb anyag, mint amit a borítóra nézve várnál.
Eyehategod - Dopesick
A szennyből, heroinból, húgyból gyúrt new orleansi abszolútsludge alapvetés Eyehategod harmadik klasszikus nagylemezét adta ki '96-ban, azt mondják a producer Billy Andersson mellett Pepper és Fülöp Anselmo is ott sertepertélt.
Floodgate - Penalty
Kyle Thomas az Exhorder után kezdett el gondolkodni a southern metalban (a Penalty eredetileg a zenekarnév lett volna, a demó, amin még Jimmy Bower dobolt, még ezen a néven jött ki '94-ben), és micsoda NOLAmetállemezt raktak össze! A nyitó Shivering még csak óvatosan kóstolgat, de a kettes Through My Days Into My Nights elején bedörrenő rifftől azonnak darabolni kezded a léggitárt. A kettes lemez aztán sajnos soha nem készült el, de ha példul a Down mostani dolgaira gondolok, lehet az nem is olyan nagy baj, hogy megmaradtak egylemezes kultbandának. Ha véletlenül nem ismered, ez egy nagyon jó alkalom a barátság megindítására.
Fu Manchu - In Search Of
Nem mondom, hogy ez a legjobb Fu Manchu lemez - mert az a California Crossing - de hogy az egyik legjobb, az egészen biztos, bár az is igaz, hogy a 2001-es lemezig gyakorlatilag az összes az egyik legjobb. Ennek kiadása után lépett le a Eddie Glass / Ruben Romano páros, hogy aztán összerántsák a szintén kiváló Nebulát. Viszont a tavalyi, seggszagú indokkal lemondott koncertet nem hiszem, hogy valaha megbocsájtom nekik...
Grief - Miserably Ever After
A Disrupt tagok alapította bostoni sludgedoom legenda Grief harmadik nagylemeze, kétszeri feloszlás után tavaly megint újjálakultak, a '94-es lemezük címe után Come to Grief néven, új hangzóanyagról egyelőre nincs hír.
The Hanging Tree - The Hanging Tree
Ezt a nagyjából teljesen elfeledett ausztrál zenekart valószínűleg csak a legelvetemültebb stoner fanok ismerik, pedig nem voltak rosszak. Több nagylemezük aztán nem is jelent meg ezen kívül, volt még valami EP 2000-ben, de azon már ilyen numetálos ganajban nyomták.
Harvey Milk - Courtesy and Good Will Toward Men
Nem tudom mit szólt volna a '78-ban meggyilkolt melegjogi aktivista/politikus a nevét felvett georgiai zenekar experimentális sludge-noise-doom-drone lemezeit hallva, bevallom nekem is túl sok ez, de akik élik a kísérletezősebb, elkínzott cuccokat, azoknak ajánlott.
The Heads - Relaxing with...
Az azóta rengeteg kiadvánnyal rendelkező bristoli pszihedelikus garázs-stoner-rock The Heads első nagylemeze, sajnos én soha nem ástam bele magam a cuccaikba, pedig ez is egy elég fasza lemez.
Las Cruces - S.O.L.
Az új mexikói városról elnevezett Las Cruces egy texaszi tradicionális doom csapat volt, ez volt a debütáló nagylemezük. Ma is léteznek, bár az elmúlt 20 év alatt mindössze három nagylemezt hoztak össze.
Melvins - Stag
Nyilván valamennyire kilóg a Melvins innen (bár ők mindenhonnan kilógnak), de azért jól elfér itt. Ez már a nyolcadik nagylemezük volt, és bár vannak dolgaik amiket nagyon bírok, ezt az anyagukat hallgatva is megállapítottam magamban, hogy valószínűleg soha nem leszek Melvins rajongó.
Memory Garden - Tides
A svéd Memory Garden nevével ellentétben nem annyira Trouble-ös zenében utazik, heavy-s doom metaljuk inkább a skandináv, Candlemass féle vonalhoz jóval közelebb áll. Ez volt az első nagylemezük, akkor is elég kevesen ismerték őket, a helyzet azóta sem változott sokat, bár lehet már nem is léteznek, három éve még adtak ki lemezt.
Millarca - Drunstall
A Millarca (Carmilla, természetesen) egy oszakai epikus doom metál zenekar volt, nagylemezig sosem jutottak el, három demó/EP amit hátrahagytak, de én még csak ezzel az eggyel találkoztam.
Negative Reaction - Endofyorerror
Slájmgörgető long islandi klasszik sludge, első nagylemezük volt, fogalmam sincs létezik-e még a zenekar, olyan öt éve még adtak ki lemezt.
Neurosis - Through Silver in Blood
Minden idők egyik legnagyobb muzikális monolitja. Ha nem hallottad, nem hallottál semmit.
Nightstalker - Use
Még '89-ben indult ez a görög zenekar, persze a naygon korai időkben még thrashben gondolkodtak, a '94-es EP, a Side FX azonban már ezt a stoneres vonalat nyomta, ahogy ez a debüt nagylemez is. Azóta is "életben" vannak, bár mindössze három album jelent meg nekik azóta. A basszerosuk '97-től nagyon sokáig a Rotting Christban is zenélt.
Ninefinger - Ninefingered
Rettenetesen kevesen ismerik ezt a mára igencsak elfeledett noise-sludgy-rock lemezt, pedig olyan arcok zenéltek benne, mint Mike Dean a COC-ből, és a Brutal Truth dobos Richard Oak. Ez volt az utolsó kiadványuk, korábban volt vagy 3-4 kislemezük, azoknak dalai mind rajta vannak ezen az LP-n is, amin még egy Mötley - Dr. Feelgood - feldolgozás is van. Nem is tudok semmit berakni tőlük, mert nem találtam youtube-on semmit, szedd le, hallgasd meg.
Norrsken - Norrsken + Hokus Pokus
Vagy három éve már bemutattam ezt a zenekart, valószínűleg a nevük nem sokat mond önmagában, viszont ez volt az a zenekar, amiből aztán létrejött a Graveyard és a Witchcraft, ugyanis itt zenélt együtt Magnus Pelander aki ezután a Witchcraftot rántotta össze, Joakim Nilsson és Rikard Edlund a Graveyardot, sőt egy harmadik zenekar is kinőtt innen, a dobos Kristoffer Sjödahl a Dead Man nevű, két lemezt megért pszihedelikus hardrokk brigádban volt érdekelt később.
Scald - Will of the Gods is Great Power
Viking pátosszal mélyen átitatott epikus doom metal - kb úgy a Hammerheart / Twilight korszakos Bathory és a Candlemass metszéséről - a ruszkiktól, egyetlen nagylemezük után beszüntették ténykedésüket, köszönhetően annak, hogy az énekes Maxim autóbalesetben elhunyt '97-ben. Akkor azt hiszem nem is jött ki csak kazettán, a a cédé verzió 2003-ban, a vinyl pedig 2005-ben érkezett. Aki éli ezt a világot, az ne hagyja ki.
Serpent - In the Garden of Serpent
Kétlemezes stockholmi doom banda, a zenekar élén a Therionból (is) ismert Piotr "Docent" Wawrzeniuk állt, de a lemezen játszott Lars Rosenberg is (gyk. Entombed Clandestine / Wolverine lemezek). Ebben az évtizedben feltűnt egy másik svéd heavy/doom Serpent is, akikről először azt hittem én is hogy ezek tértek vissza, de nem.
Sheavy - Blue Sky Mind
A Green Machine néven alakult, stoner/doom körökben jól ismert kanadai Sabbathista (olvasd el a dalaS taR daluk címét visszafelé) Sheavy debütáló nagylemeze, a mára egyetlen őstag Steve Hennessey hangja legalább annyira Ozzy, mint mondjuk Dan Fondeliusé. A lemez második fele a '94-es Slaves to Fashion demó dalai.
Solitude Aeturnus - Downfall
A '87-ben alapított (akkor még szimplán Solitude néven, And Justice for All címmel adtak ki demót '88 legelején, jóval Hetfieldék előtt), kultikus texasi epikus doom metal Solitude Aeturnus is amolyan "bennfenntesek zenekara, doom körökben nincs aki ne ismerné, rajtuk kívül azonban nem túl sokan. Túl aktívnak mondjuk nem is mondhatók, tíz éve nem jelent meg lemezük, de már az is nyolc év kihagyás után jött ki...
Solstice - Halcyon
Persze ez nem a deaththrash Solstice, hanem az angol epikdoom ötös félórás EP-je, akik ekkor már túl voltak egy nagylemezen, majd a '98-as második LP óta egyet sem adtak ki, pedig pár év kihagyást leszámítva azóta is létezik a zenekar.
Sons of Otis - Spacejumbofudge
Otisz kanadai pszihedelikus space-stonerdoom külykei már ezen a debütlemezükön is nagyon csúnyán meg voltak csúszva, bár magát a lemezcímet látva szerintem senki nem vár(t) mást tőlük.
Spiritual Beggars - Another Way to Shine
Sajnos számomra a most futó évtizedre nagyon langymeleg lett a zenekar, viszont ez a lemez, ami szélesebb körben is elterjesztette a nevüket - a '94-es elsőt megjelenésekor szerintem elég kevés ember hallotta - azóta teljesen megérdemelten került klasszikus pozícióba. Persze, azért voltak a homlokokon rendesen kérdőjelek, hogy a Carnage / Carcass gitáros Amott "minek játszik ilyen fáradt öregemberrokkot?" Tavaly kapta meg a régóta esedékes vinyl kiadást, itt volt az ideje, mert ez abszolút tű alá való muzsika.
The Sweet Leaf - Take A Hit
Na vajon, ilyen névvel mit lehet játszani? Ez az énekesnővel felálló (azért jócskán megelőzték a mostani female fronted doom hullámot, akárcsak az Acid King), totális Sabbath lázas mexikói zenekar a kilencvenes évek közepén létezett pár évig, ez az egyetlen, azt hiszem csak kazettán megjelent lemezük teljesen ködbe veszett azóta. Mondjuk nem is egy kihagyhatatlan anyag, de kuriózum.
Tumbleweed - Return to Earth
Az ausztrál Tumbleweed harmadik nagylemeze, nekem a grunge-os ('92-ben nyitottak is a Nirvánának az ausztrál turnén) ének kicsit zsírszegény, de aki szereti ezt az altosabb megközelítést, az biztosan jobban értékeli, meg azért van egy vagon király stoneres riff.
Wellington - Thank You Jesus
Ez az arizonai trió legalább olyan csúnya sludge-t nyomott mint a logójuk, ezen kívül nagylemezük nem is volt több, és ez is csak épphogy hosszabb félóránál. Amúgy aki véletlenül nem tudná, épp ebben az időben Paksi Endrének is volt egy Wellington nevű zenekara, mondjuk ők nem sludge-ban intézték, pedig elég király lett volna...