Ó drága szűklátókörűség, mi lenne velem nélküled? Hát mondjuk nem maradnék le fontos koncertekről. De hát úgy kellett nekem, miért vannak még 2016-ban is fenntartásaim a black metal műfajjal, de még az ilyesfajta előélettel bíró, ám mára egészen másban utazó izgalmas zenekarokkal szemben? Az Aluk Todolo valamikor július elején csöngetett nálam meghallgatásra, miután teljesen véletlenül rájuk akadtam és másfél percnyi belefülelés után már dobtam is át a lejátszómra mind a négy lemezüket. Nem sokkal később tudtam meg, hogy június közepén felléptek a Dürerben, ráadásul az már nem is az első hazai koncertjük volt. Bumm! Talán majd legközelebb... Koncerten biztosan még hatásosabb lehet ez a fajta repetitív, kozmikus hömpölygés, amely irgalmatlanul markáns ívet húz a már említett black metal, az experimentális rock, az instrumentális prog-rock és a krautrock közé. Ez itt az idei lemezük, szerintem az eddigi legjobb munkájuk, és nem is tudom... már most is nagyon tetszik, de ez még akár rajongásig is fokozódhat, mert pont az ilyen típusú zenei kalandok fészkelik be egyre mélyebben magukat az ember agyába.
