54 darab black, vagy a black metalhoz kapcsolódó kiadvány húsz évvel ezelőttről. Persze ez csak az azévi termés szűk része (de a lényeg nagyjából itt van), mivel ekkorra a pár évvel korábban történtek miatt a szcéna már alaposan felhígult, töménytelen mennyiségű középszerű, vagy pocsék lemezt generálva, de ezek mellett rengeteg, mára klasszikusként hivatkozott cucc is napvilágot látott. És a feketefém lemezek azóta is megállás nélkül ömlenek...
Abigor - Opus IV
A bécsi Abigor már két nagylemezen volt túl - azóta is léteznek, folyamtosan adnak ki cuccokat - ez a harmadik LP nem volt rossz anyag, de túl emlékezetes sem, viszont legalább a durvább végén fogták meg a műfajt a labancok.
The Abyss - Summon the Beast
A Hypocrisy oldalhajtás The Abyss második, és utolsó nagylemeze, természetesen az Abyss stúdióban vették fel (Peter Tagtgren itt dobon), és itt aztán nincsenek gótikus szintik, énekesnők, csak szélvész skandináv black metal, úgy a Dark Funeral / Marduk (Tagtgren ekkoriban ténykedett is turnégitárosként náluk) vonalán. Ugyan egydimenziós anyag (ez nem feltétlen negatívum), de direktsége miatt azonnal lever a lábadról, és félórás hosszával előbb vége lesz, minthogy megunnád.
Allegiance - Hymn Till Hangagud
Ennek a svéd vikingblack zenekarnak már '89-ben volt demója (persze, akkor még death metalban utaztak, és egy bizonyos L.G. Petrov énekelte fel), de az első nagylemez csak '96-ban jelent meg. Erős átfedések voltak a Mardukkal, a dobos Fredrik Andersson az Opus-tól a La Grande lemezig volt tag, az énekes/gitáros főnök Bogge pedig nem más, mint a jól ismert egykori Marduk bőgős B. War.
Ancient Wisdom - For Snow Covered the Northland
Svéd atmoszférikus, dallamos zenekar első nagylemeze, érdekesség, hogy ahol gépi dob van, ott a dobprogramokért vendégzenészként a Meshuggah Fredrik Thordendalja volt a felelős.
Arcturus - Aspera Hiems Symfonia
A még '91-ben összerántott Arcturus már első nagylemezén is minden volt csak hagyományos metálzenekar nem, de azért az az eszeveszett avantgárd még nem ütött be Hellhammeréknek, ami később aztán teljesen elborította őket. Nekem épp ezért ez az kedvenc lemezem tőlük, az ekkor 19 éve környékén járó Garm remek, Sverd billentyújátéka szintén, kiváló Hideg téli szimfónia.
Ancient - The Cainian Chronicle
A norvégként indult, majd egy sor országot váltó Ancient Dan Swanö stúdiójában felvett, 66 perc 6 másodperc hosszú második nagylemeze, itt már kezdődött náluk is a vámpír meg a tököm tudja milyen mánia, ennek ellenére hangulatos lemez, mégha a hozzá forgatott klipp simán immortáli humorfaktorral rendelkezik. Több mint egy évtizedes kihagyás után szeptemberben állítólag megjelenik egy új nagylemezük, bár azt hiszem, én a Káinos után egyet sem hallottam...
Aura Noir - Black Thrash Attack
Az oszlói Aura Noir első nagylemeze, gitáron az akkor Mayhemes Blasphemerrel (de a másik két tag is olyan helyeken bukkant fel mint a nagyon korai Ulver, vagy a Dodheimsgard). A lemez címében minden benne van, hozzáállásukat a legjobban az jellemzi, hogy a The One Who Smite dalukat a Sodom halhatatlan Obsessed by Cruelty lemezének ajánlották.
Bazzah - Death is All I See
'96-ra a skandináv black metal befolyása még olyan helyekre is elért mint Malajzia (A dobosuk szimplán csak "A Halál" néven futott), bár állítólag a helyi karhatalom túlzottan nem nézte ezt jó szemmel, így az elkészült korongokat nemes egyszerűséggel bezúzatta.
Behemoth - Grom
Őszintén szólva, nem vagyok valami nagy barátja a lengyelek elsőszámú metál-exportcikkének, de ezeket a korai, jóval black metalosabb dolgaikat el bírom hallgatni, nagyságrendekkel jobbak voltak, mint most. Az újkori lemezeiket meghagyom másnak.
Bethlehem - Dictius Te Necare
A Krisztus szülőhelyéről elnevezett észak-rajna-vesztfáliai zenekar (ahogy első lemezük címével belőtték magukat: Dark Metal) második nagylemezének legfőbb különlegessége az ezen az egy LP-jükön "éneklő" Rainer Landfermann kegyetlen vokalizálása, már az első fél percben olyan, mintha egy Rambó-kés recés felével vernék az ádámcsutkáját, egy standard black metal énekhang is csak könnyen befogadható AOR mellette. Az ékes germán nyelvvel nyakoncsapva meg különösen szuicid és embertelen...
Blut Aus Nord - Memoria Vetusta I: Fathers of the Icy Age
Vindsval zenekarával töretlenül aktív '93 óta, ez a gyönyörű De Nomé festménybe csomagolt lemez volt a második LP-jük, az azóta trilógiává hízott Memoria Vetusta első része.
Borknagar - Borknagar
Mindenféle előzetes demó, kislemez nélkül egyből egy kiváló nagylemezzel indított a Borknagar, nekem ez a kedvenc lemezem tőlük, itt még nem ment a karcosság rovására a pátosz, de az első négy-öt lemezük mind remek. Garm itt is óriási, és ezen a lemezen még Infernus is játszott a Gorgorothból, valamint az Enslavedből Ivar Bjornson kezeli a billentyűs hangszert, akárcsak a következő két lemezükön.
Burzum - Filosofem
Ide nagyon nincs mit írni, legyen bárkinek bármi a véleménye Grisnák Grófról, zeneileg a Burzum első érája teljesen megkerülhetetlen. A lemez második felének magasfilozófiájához én nagyon vidéki vagyok, nem is szoktam hallgatni, az első fele viszont elképesztő, megunhataltan, örök. Ezt a zseniális hangzást mennyien próbálták utánozni az elmúlt két évtizedben?
Cradle of Filth - V Empire
Cradle of Filth - Dusk and Her Embrace
Jó, oké, tudom, vicc a zenekar, kamublekk, megatöbbi - bár ezt azért '95 környékén még tizedennyi ember sem gondolta így, igaz, nem is voltak olyan szarok mint az elmút másfél évtizedben - de Filc Dánielék (youtube komment: they sound like an ass-fucked chihuahua) ebben az évben kiadott két anyaga, különösen a Dusk nagyjából verhetetlen ezen a gótikus holdfényromantikás, szukkubuszbaszó vonalon, nem is sikerült később még csak a közelébe sem jutniuk nekik sem. Kegyetlenül sokat hallgattam '96-97 telén, amikor felvettem a teljes lemezt kazettára egy szlovák rádióból(!).
Dark Funeral - The Secrets of the Black Arts
Szerintem a mai napig ez a debüt LP a legjobb Dark Funeral lemez, az egyetlen, amin az azóta önmagát leölő Blackmoon játszott. ők isa az Abyssbe mentek a lemezt felvenni, a borító Necrolord, az új lemeznél volt annyi eszük, hogy megint vele készíttették a frontképet, mert ezen a kettőn kívül az összes Dark Funeral borító retekcsúnya.
Darkthrone - Total Death
Az ötödik black metal Darkthrone nagylemez, '92-től kezdőden eddig minden évben megjelent egy, majd ezután három évre eltűntek. a lemezre Fenriz egy szöveget sem írt, Nocturno Culto mellett Satyr, Ihsahn, Garm viszont igen.
Darkthrone - Goatlord
Valamint ebben az évben kiadták a még a Soulside és a Blaze között felvett anyagot, amire az ének '94-ben került rá.
Dawn - Sorgh på svarte vingar fløgh
A Dawn egy kiváló svéd zenekar volt, '96-os kiadványuk egy négyszámos EP a két nagylemezük közé ékelődve, három saját dallal, és a kultikus kanadai thrash Infernal Majesty egy dalának feldolgozásával. Ha nem ismered őket, a két LP-t is vadászd össze. Ezt is az Abyssben vették fel, a cédé dizájnja pedig Stephen O' Malley nevéhez fűződik.
Desaster - A Touch of Medieval Darkness
A Germánia egyik legősibb településéről - Koblenz - származó Desaster (Destruction!) debütáló nagylemeze, már itt is jók voltak, ahogy az idén kiadott, már nyolcadik nagylemezük is az.
Diabolical Masquerade - Ravendusk in My Heart
Még '93-ban hívta életre ezt az egyszemélyes zenekart Blakkheim a Katatonia mellett, ez volt a négy kiadott LP közül az első nagylemez, amin még hagyományosabb, atmoszférikus black metal volt, a későbbi, jóval avantgárdabb, progosabb megközelítés helyett. A produceri székben, és vendégként állandó társa volt Dan Swanö.
Dimmu Borgir - Stormblast
A Cradle mellett a műfaj másik nagy "kiárusítói", bár ennél a második lemezüknél még nem feltétlen kellett utálni őket black metalos körökben sem. Remek lemez a Stormblast egyébként (amit az ezredforduló utáni lemezekről már nem állítanék, bár szerintem az utolsó kettőt már nem is hallottam), 2005-ben kiadták újrafelvéve, jobb hangzással, némiképp módosítva a dalokon is, érdemes meghallgatni egymás után a két verziót - nekem az eredeti tetszik jobban.
Dissection - Where Dead Angels Lie
Az ultrazseni Storm of the Light's Bane lemezről ismert Where Dead Angels Lie - itt szerepel az album és a demóverzió is - köré felhúzott EP legfőbb érdekessége a Slayer (Antichrist) feldolgozás mellett a Tormentor Báthori Erzsébetének feldolgozása, már csak ezért is érdemes meghallgatni.
Dodheimsgard - Monumental Possession
Itt még nem fertőzte el az avantgárd és az indusztriál a Dodheimsgard zenéjét, és micsoda norvég black metalt nyomott ekkoriban a zenekar. A Kronet lemezen még Fenriz is játszott, de ezen a másodikon ő már nem szerepel.
Falkenbach - ...en their medh riki fara...
A düsseldorfi, gyerekkorában izlandon élő Vratyas Vakyas még '89-be hívta életre egyszemélyes viking/folk/black zenekarát, azóta megjelent hat nagylemeze közül ez volt az első, és valószínűleg a legjobb is.
Forgotten Woods - The Curse of Mankind
Norvégia elfeledett erdejének második nagylemeze, nagyon hosszú dalokban gondolkodtak, a With Swans I'll Share My Thirst félakusztikus, szájharmonikás átvezető kivételével alső hangon 11 percnél indítanak, bár szerintem azért annyira nem érdekfeszítő a dolog, hogy ez túl indokolt lenne... A lemez után a zenekar parkolópályára került hogy a szintén elég depresszív, de jóval rockosabb másik zenekarukra, a Joylessre koncentráljanak, aztán 2007-ben megjelent egy visszatérő lemez.
Gehenna - Malice
A norvég Gehenna (nem összekeverendő a svéd blackthrash Gehennah-val, vagy az amúgy tőlük sokka elvetemültebb kaliforniai nihilista metalcore Gehenna-val) harmadik nagylemeze, még a korai idők szintis, bombasztikus black metaljával, a következő lemezükkel némiképp death metalosabb irányba fordultak.
Gorgoroth - Antichrist
Nem variálták túl második lemezük címét és borítóját (ahogy az elsőét sem), és a zene is épp olyan pőre, sallangmentes, és rövid. A felállás minden volt csak állandó nem, az első lemezen basszusozó Samoth itt már nem szerepelt, a dob mögé megjött Frost, két dalt pedig már Pest énekelt fel (Gál Krisztián még a Trelldomban volt ekkor).
Impaled Nazarene - Latex Cult
Nagyon szeretem a kilencvenes évek Nazarene lemezeit, bár a Tol Cormpt kecskemolesztáló black metaljától már messzire kerültek, és ez volt az első lemez Sir Luttinen nélkül, féktelen szadomazo motörblackpunkmetál félóra ez. Mika Slutti666 pedig az intelligens heavy metal frontember mintapéldánya, MOTÖRPENIS!
Isvind - Dark Waters Stir
Pár demó és egy kislemez után jelentette meg a norvég jeges szél ezt a kiváló, akkori egyetlen nagylemezüket, majd nem sokkal később fel is oszlottak. A visszatérés után ebben az évtizedben viszont már a harmadik lemezt jelentették meg tavaly, idén tavasszal nálunk is felléptek. Sokkal több embernek kellene ismernie ezt a remek zenekart.
Judas Iscariot - The Dying Light
Judas Iscariot - The Cold Earth Slept Below...
A Nietzsche rajongó Akhenaten még '92-ben hozta létre egyszemélyes zenekarát, majd a demók után rögtön két nagylemezt is kihozott '96-ban (plusz egy kislemezt is), na, itt aztán nem volt túlcsiszolva a zene, de azért szerintem mindkét lemezen van töltelék, adott ki később jobban sikerült anyagot is ezeknél, de mindkét lemezen találni igazán jó dolgokat is.
Kvist - For Kunsten Maa Vi Evig Vike
A '96-os év első napján jelent meg ez a billentyűvel atmoszferizált remek norvég lemez, a zenekar elég rövid életű volt, ezen kívül csak két demó köthető hozzájuk (egy kivételével az azokon hallható dalok mind megtalálhatóak ezen is). A zenekarnak tagja volt valamikor a pár éve elpusztult Trondr Nefas is, aki ekkor már az Urgehallal is aktív volt, bár ő már ezen a lemezen nem játszott, csak az első demón. A lemez vinylen csak 2003-ban jött ki, majd egy repress a Peaceville-től három éve.
Limbonic Art - Moon in the Scorpio
A nagyon korai, promódemós időkben még "rendes" dobosuk is volt, ezt a debütáló, klasszikussá vált szimfonikus black metal anyagot azonban már a jól ismert, dobgépes duó felállás rögzítette Samoth kiadójánál.
Marduk - Heaven Shall Burn... When We Are Gathered
A negyedik nagylemezéhez érkező Mardukba beszállt az ekkor 20 éves Legion, és megkezdődött a zenekar aranykorszaka. Ez, és az ezt követő két lemez számomra a Marduk egyértelmű csúcsa, és mind közül ez a kedvenc lemezem tőlük. Egy kiváló hangzású (Peter Tagtgren, Abyss stúdió), mindenen átgázoló hadigépezet ez a lemez.
Melechesh - As Jerusalem Burns...Al'Intisar
Az izraeli csapat bemutatkozó nagylemeze, itt még nem kerültek előtérbe a mostani anyagaikra jellemző közel-keleti hatások, helyette skandináv típusú szélvész black metal megy, nekem ez jobban tetszik, bár kétségkívül kiforrottabb egyéniséggel rendelkezik mondjuk az utolsó lemezük.
Moonblood - Blut & Krieg
Három névváltás után jutott el '94-re a Moonblood névhez ez az NSZK zenekar, számtalan demó (van vagy 15) mellett hivatalos nagylemez azt hiszem kettő volt nekik. Ezen a másodikon mindjárt a nyitódalban ellőnek egy Det som en gang war (a dal) ripoff témát, de igazából (számomra) túl sok izgalmat nem rejt a lemez. Eredetileg kazettán jelent meg az anyag, természetesen 666 darab.
Mysticum - In the Streams of Inferno
A norvégok első lemezét még Euro akarta kiadni de aztán ugye abból semmi nem lett, végül '96-ban jött ki ez a kultikus, dobgépes, iszonyatosan sivár ipari black metal anyag. Tavalyelőtt tértek vissza a nagyon régóta tervezgetett második lemezzel, de én azt még most sem hallottam...
Nefandus - The Nightwinds Carrion Our Names
'93-ban alapított svéd zenekar, standard skandináv halálfémmel, a lemez producere a Mardukos Devo volt. Ez volt a debütáló nagylemezük, majd hosszú csend után 2009-ben jelent meg a második lemezük, majd ötévnyi újabb hallgatás után a harmadik.
Old Man's Child - Born of the Flickering
A '93 óta ezen a néven - előtte Requiem voltak - futó meloblack csapat első nagylemeze, szerintem ez is a legjobb nekik, később elég sótlan lett a dolog. Ezen a lemezen még a Dodheimsgardos Aldrahn is énekel (úgy kb a lemez felén) Galder mellett - aki itt még Grusom volt, és még bőven nem volt a Dimmu környékén, a dobos Tjodalv viszont igen.
Rotting Christ - Triarchy of the Lost Lovers
Első két lemezén sem volt sok közük a skandináv sikáláshoz a még '87-ben alakult görögöknek, de még azokhoz képest is alaposan visszavettek első Century Mediához leszállított lemezükön, gótikus beütésű középtempós heavy metal ez, black metalos énekkel. Azóta számtalan albumot kiadtak, rengetegen szeretik őket, nekem eléggé vakfolt ez a zenekar, négy-öt lemezüket ismerem csak.
Sabbat - The Dwelling
Gezoluciferék ebben az évben már vagy a huszadik kiadványuknál jártak ott japánban, nagylemezből is már az ötödik volt ez, egyetlen, tíz másodperc híján egyórás dallal.
Sacramentum - Far Away from the Sun
A kilencvenes évek második felében három lemezt adott ki ez a kiváló göteborgi melo(death)black zenekar, ez a Dissection hatású, Necrolord borítós anyag volt az első, és a legjobb. A Century Media 2013-ban nyomott belőle LP verziót.
Samael - Passage
A még '87-ben alapított Samael ekkorra már eléggé eltávolodott a korai időkben képviseltektől, eluralkodott az indusztriális él, Xy ekkor már "rendes" dobon nem is játszott, dobgép/samplerek/billenytűk tömege, ennek ellenére óriási hangulatú lemez, igazság szerint az utolsó, ami tetszik tőlük, bár a kedvenc a Ceremony.
Satyricon - Nemesis Divina
Mindenki által ismert klasszikus, joggal. Aki igazán igazhitű, az szerint persze az első két lemez az igazi, de szerintem óriásit léptek előre ezzel a lemezzel, tökéletesre csiszolt, epikus dalokkal. Nocturno Kveldulv mellett van egy másik Darkthrone kapcsolódás is, a Du som hater Gud szövegét Fenriz írta.
Setherial - Nord...
A '93 óta aktív svéd zenekar első nagylemeze volt ez, tipikusnak mondható skandináv feketefém melódiákkal, nagy egyéniség nélkül, de jó témákkal. Az anyag kb 98%-ában szélvészként süvítenek, amit Peter Tägtgren az akkor elég divatos Abyss stúdiójában vettek fel.
Sólstafir - Til Valhallar
Jóval azelőtt, hogy pszihedelikus északi gejzírcowboyokká váltak, ilyen kiváló vikingblackben intézték az izlandiak, mint ezen a négyszámos (az újrakiadás két bónusszal megtoldva, ennek a linkje van a kép mögött) EP-n, aztán az első nagylemezük még hat évet váratott magára.
Summoning - Dol Guldur
Az osztrák epikus, szintetizátorszőnegybombázó tolkien-metál duó már a harmadik nagylemezét adta ki (de lehet hogy igazából ez már '97 éve eleji, kazettán biztos hogy kijött még '96-ban). Nem vagyok nagy rajongójuk, de megvolt a saját hangulatuk.
Throne of Ahaz - On Twilight Enthroned
'91-ben alapított svéd kétlemezes csapat, ezután fel is oszlottak. Azon kívül, hogy az utolsó dal a Black Sabbath névadó dalának feldolgozása, sok meglepetés nincs az anyagon, de bőven hallgatható.
Thy Serpent - Forests of Witchery
A kilencvenes évek második felében volt aktív ez a finn melodikus, szintis black metal négyes három nagylemezel, ez volt a bemutatkozó. Nekem elég középszer volt ez a zenekar ,de ezzel szerintem sokan nem értenek egyet.
Troll - Drep de kristne
Nagash olyan 14 éves kora környékén hozta létre ezt a zenekarát (de még ennek megjelenésekor sem volt 18 sem), ez az első LP még igazi egyszemélyes, szintiszőnyeges black metal volt, a Covenantot is vitte már ekkor rég, majd ezután szállt be a Dimmu Borgirba.
Tulus - Pure Black Energy
Az elképesztően trehány borító (sosem tudtam hova tenni) egy remek norvég black metal anyagot rejt, pőre, szintimentes (hangualtfokozóként azért felcsendül női ének, cselló és violin, de csak óvatosan), és rövid, eredetileg valami száz darabos tételben jött ki saját kiadásban. A lemezen két jól ismert arc is játszott, Gard a későbbi Khold éléről, valamint Sarke, aki szintén a Kholdból lehet ismerős, valamint a saját nevén létrehozott, Nocturno Cultóval közös zenekarából.
Vargavinter - Frostfödd
Északi pogány black metal, ez volt az egyetlen nagylemezük, az ember akkor is meg tudná mondani hogy svédek, ha nem tudná. Nem felejthetetlen, de jó anyag.
Vinterland - Welcome My Last Chapter
A svéd zenekar Last Chaptere, ami amúgy az első volt, valóban az utolsó lett, egy évvel később már nem is léteztek. Csak azoknak, akik nem hánynak be a corpsepaint alól a dallamos, tiszta hangzású (Dan Swanö, billentyűzik is a lemezen) megközelítéstől, mert ennek a nyers, nihilista true black metalhoz az égvilágon semi köze nincs.
