Nem hiszem hogy él a galaxisban olyan halálfém rajongó, akinek ne kezdene el azonnal hevenyül termelődni a boldogsághormon elüszkösödött agytekervényei közt, ha az 1991-es évjáratra gondol. Valószínűleg ez volt a műfaj csúcséve, egy sor szenzációs lemezzel, egy másik év sem adott annyi LP-t a Death Metal Hall of Fame-be, mint ez. A tavalyi évhez hasonlóan most is összecsemegéztem pár negyed évszázados, hallgatásra érdemes anyagot, szám szerint 58-at, azért épp ennyit, mert többet nem bírt el a blog egy bejegyzésen belül...
Asphyx - The Rack
Az Asphyx szerintem minden idők egyik legjobb európai death metal csapata, debütlemezük pedig minden idők egyik legjobb európai death metal lemeze. A gyorsaság és teknika itt nem volt szempont, a keménység viszont embertelen. Mondjuk kicsit csalóka a dolog, mert igazából az Embrace the Death lett volna az első LP, amin még a '98-ban elhunyt Theo Loomans (autó vs. vonat baleset, szuicidálást rebesgettek) volt a frontember (Van Drunen ezután került a zenekarba, miután otthagyta a Pestilence-t), azonban a '90-ben felvett anyag csak '96-ban került kiadásra. Így a The Rack lett az Asphyx döbbenetes lemezes színrelépése már a death metal legenda Van Drunennel, örök, gigászi halálfém klasszikus, aki hallotta mondjuk a monolitikus címadó dalt, soha nem felejti el. KÖTELEZŐ.
Atheist - Unquestionable Presence
A zenekar gyökerei még '84-'85 környékére nyúlik vissza, és nem lehet eleget hangsúlyozni fontosságukat. Kulcsszerepük volt abban amit ma progresszív death metalnak hívunk vagy minek, és amit ezen a lemezen műveltek, az őrület. Teljes őrület. Akárhányszor hallgatom mindig hihetetlen. Ők voltak ekkor talán a legelőremutatóbb zenekar a műfajban, akik tényleg igazán feszegették a stílus kereteit, úgy, hogy közben az 100%-os death metal maradt. A lemezre készülő zenekart óriási veszteség érte amikor egy balesetben Roger Patterson meghalt, így az akkor a Cynicben basszeroló Tony Choy nyomta fel az anyagot, természetesen hihetelenül, ahogy a hangszeres szekció minden tagja. Igazi floridai zenekarként persze ez is Scott Burns és Morrisound, káprázatos lemez.
Autopsy - Mental Funeral
Már a '89-es Severed Survival is egy óriási, igazi klasszikussá vált lemez, de ha az Autopsy kerül szóba, abszolút ez az etalon. Egész másban gondolkodtak ott Oaklandben Chris Reiferték mint a színtér jelentős része, sokat nem adtak a túlzott hangszervillogtatásra és a sebességre, brutalitásban viszont nagyon messzire jutottak, egyedülálló hangulattal, ez a lemez tényleg kiereszti a beleidet. A lemezt maga a zenekar producelte azzal a Paul Halmshaw-val, aki a lemezt is kiadó Peaceville kiadót alapította. A mostani évtizedben rendkívül aktív a zenekar, jó anyagokkal, de ez az, amit ismerni KELL (és persze a Severed is), kötelező hallgatnivaló mindenkinek aki valaha is kapcsolatba került a death metallal.
Benediction - The Grand Leveller
Egy évvel a debüt után már jött is a birminghamiek második lemeze, ez volt az első Dave Ingrammel, mivel Barney ugye átvonult Napalmhalált osztani. Nem rossz lemez, de szerintem a Subconscious Terror, vagy a két évvel későbbi Transcend the Rubicon erősebbek. Egy dalban Karl Willets is háttérvokálozik, ami azért érdekes kicsit, mert pont egy évtizeddel később, épp Dave Ingram volt az, aki felénekelte az egyetlen Bolt Thower lemezt, amin nem Karl Willets vokálja hallható.
Bolt Thrower - War Master
A Colin Richardsonnal felvett harmadik Bolt Thrower lemezen kristályosodott ki az a lánctalpas, maga előtt mindent letaroló jellegzetes stílus, amiről ezer közül is azonnal felismerhetőek. Személy szerint az ezt követő két anyag, a The IVth Crusade és a ...for Victory a kedvencem tőlük, de ez is abszolút klasszikus UK death metal, gyenge lemezt soha nem adtak ki. Hatalmas zenekar, a Cenotaph meg a halálfém diszkók állandó slágere lehetne, ha lennének olyanok. Nagyon kellene már egy új lemez.
Broken Hope - Swamped in Gore
A chicagói Broken Hope első nagylemeze is már negyed évszázados, állítólag ez volt az egyik első death metal lemez, amit végig digitáliasan rögzítettek. Joe Ptacek (szájbalőtte magát 2010-ben) hangja az egyik legdurvább volt, a Mullen / Barnes féle szájvízzel öblögetett ő is. Ryan Stanek dobost (ő sem él már) állítólag azért vágták ki '97-ben, mert rendszeresen nem küldte el a rajongóknak a rendelt cuccokat, a lóvét viszont benyelte. Pár éve volt azt hiszem texasban, hogy egy szelídlelkű death metal fanatikus elkezdte sniccerrel ritkítani a közönség sorait, na az is egy Broken Hope / Deicide koncert alatt volt, tavaly meg Jeremy Wagner gitáros (mára az egyetlen őstag) vásárolta fel Jeff Hanemann árverésre bocsájtott gitárjait, úgyhogy tele van a Broken Hope sztorikkal. Vagy két éve összefutottam velük a Brutal Assaulton, iszonyú brutálisak voltak.
Ó igen, ez bizony abszolút európai klasszikus, UK csúcslemez. Az egy évvel korábbi To The Gory End is óriási, de ez! Ennek a felvételére már átcuccoltak ők is az óceánon Scott Burns kezei alá a Morrisoundba (bár már az előzőnél is ott készült keverés, de azt még egy londoni stúdióban vették fel). És persze a kihagyhatatlan információ a lemezzel kapcsolatban: James Murphy szólógitározik rajta, aki ugyan hivatalosan nem volt tagja a zenekarnak soha, de azért erre a lemezre (is) odatette a névjegyét rendesen. A nyitó Hung, Drawn and Quarteredben Glen Benton is feltűnik háttérvokálként.
Cannibal Corpse - Butchered at Birth
Barnus Krisztiánék sem tétlenkedtek ekkoriban, három év alatt lezavartak három klasszikus death metal lemezt, ki ne emlékezne az olyan epefröcskölő tirádákra mint a Kizsigerelt, a Húskampó szodómia, vagy az Avas amputáció, az ikonikus borítóról már nem is beszélve, azt aztán mindenki ismeri, aki kapcsolatba került valaha a fémmel. Persze ez is Scott Burns és Morrisound, valamint akárcsak az első lemezen, Glen Benton ismét háttérvokálozik vendégként, az Okádik a lélekben.
Carbonized - For the Security
A Carbonized Christopher Johnsson Therion főnök, és Lars Rosenberg Entombed gitáros zenekara volt (a dobos Piotr is a Therionhoz köthető leginkább), ez a legelső lemezük még hagyományosnak mondható deathgrind volt, majd a még két megjelent album egyre inkább avantgárdba hajlott. Ők is a Sunlightban vették fel a lemezt, Tomas Skogsberggel.
Carcass - Necroticism-Desscanting the Insalubrious
Az akkori patológus gyakornokok kedvenc zenekara, minden goregrind zenekar ősatyja alaposan visszavett az első két lemez után, viszont nagyjából nem is lehetett más death metal zenekarhoz hasonlítani őket. Akárcsak elődjét és utódját, ezt is Colin Richardsonnal vették fel, és ez volt az első, amin Michael Amott is gitározott.
Convulse - World Without God
Eredetileg Seven Death's Sin néven speed metalt toltak '88-tól, majd a halálfémláz elfertőzte őket is, '90-ben nevet váltottak, rá egy évre pedig jött is az első nagylemez. A finneknek '94-ig tartott az őrület, pár éve viszont visszatértek, épp a napokban jön ki egy új lemezük.
Corpus Rottus - Rituals of Silence
Ez a delaweri csapat is a teljesen elfelejtődött zenekarok táborát gyarapítja, mondjuk nem is voltak meghatározóak semmilyen szempontból. Ez a félórás anyag volt az egyetlen nagylemezük egy demó és egy kislemez után, természetesen US death metallal, majd 2009-ben kiadták a '92-es demójukat amit Colin Marston remaszterelt, oszt ennyi a diszkográfiájuk.
Cynic - Demo '91
Nincs energiám demókig is lemenni, de ez teljesen kihagyhatatlan, megkerülhetetlen mindenkinek, aki a death metalt szereti. Nagyon szeretem a Focust is, de nekem ez, és az egy évvel korábbi demó volt a csúcs. Abszolút kultikus anyag, és a Human sem véletlenül lett olyan, amilyen!
Darkthrone - Soulside Journey
Azért valószínűleg a fanatikus halálhívőkön kívül nem sokan emlékeznének erre a lemezre ha nem a Darkthrone (vagyis itt még Dark Throne) név díszítené a borítót. Ekkor még ők is "csak" egy skandináv death metal zenekar voltak, akik bevonultak a Sunlightba (később hogy köpték ezt), majd a death metal trenddé válása miatt ugye átnyergeltek true norwegianba, aztán szépen a black metal is ugyanúgy felkapott lett, de azért tekintve az ezt követő négy lemezt, nem jártunk olyan rosszul a váltással... Amúgy tök rendben van ez a cucc, nézzed csak ezt a korai koncertfelvételt:
Death - Human
Jó, erről megint mit lehet írni? Ha van aki nem szereti, vagy megunta az elmúlt negyed évszázadban, az hagyja el ezt a posztot. Ez a Reinert/Masvidal/DiGiorgio milyen felállás volt? Ha jól rémlik, a Scream kivételével mindegyik Death LP a Morrisoundban készült, így persze ez is. Örök lemez, nem hiszem hogy ettől lehet jobb zenét csinálni.
Death Strike - Fuckin' Death
Miután a Master '83-as megalakulásuk után egy évvel szét is ment, Speckmann Death Strike néven folytatta pályatársaival a death metal alapjainak lerakását, majd egy négyszámos, '85-ös demó után még abban az évben vissza is vedlettek Masterré. A Nuclear Blast aztán '91-ben jelentette meg ezt a nyolcszámos anyagot, rajta a legendás '85-ös demóval. Csak ismételni tudom magam, aki tisztában akar lenni a halálfém gyökereivel, annak Speckmann korai ténykedése megkerülhetetlen.
Deceased - Luck of the Corpse
A Deceased egy '85 óta létező zenekar, és azt hiszem, ők voltak a Suffocation és az Incantation mellett az első zenekar, akiket a Relapse szerződtetett. Megmondom őszintén, azért a másik két zenekar mellett szerintem ők nagyon másodvonal voltak, nem egy ligában játszott a zenekar mondjuk a mesteri Effigy lemezzel.
Desecrator - Subcinscious Release
Desecrator nevű zenekarból biztos össze lehetne kaparni vagy 15-20 darabot, ez a nottinghami Desecrator, volt Dan Seagrave borítójuk meg minden, majd egy évvel később egy nagylemez után nevet vátottak Consumedre, aztán a kilencvenes évek közepén elkezdtek skatepunkrockot nyomni, mert akkor már az volt a menő.
Dismember - Like An Ever Flowing Stream
Erre az évre végre a Dismember is eljutott első nagylemeze megjelentetéséhez, és túl nagy hülyeséget nem írok le azzal, hogy szerintem a Dark Recollections és a Left Hand Path mellett a legnagyobb svédhalál alapvetés. A borítóról azonnal látható hogy Dan Seagrave, és temészetesen a lemez Tomas Skogsbergel készült a Sunlightban de ezt mindenki tudja, azt viszont nem biztos, hogy majdnem az összes szólót Nicke Andersson nyomta fel (a Dismember logót is ő rajzolta). Voltak akik nem sokra tartották a zenekart, szerintem viszont totál megkerülhetetlenek, akik soha nem hagyták cserben a műfajt, sok pályatársukkal ellentétben.
Edge of Sanity - Nothing But Death Remains
Természetesen Dan Swanö - aki ekkor még nem volt progresszív csalogány - is a tiszta halálfémben találta meg az üdvözülést az évtized fordulóján, négy demó után ez volt az első album, aztán '97-ig elég aktív volt a zenekar lemezfronton. Mondjuk Swanö már ekkor sem állt be a Sunlight sorba, a lemez producere Quorthon apja volt, akié a Black Mark kiadó is, ahol a lemez megjelent.
Entombed - Clandestine
A hihetetlenül csodálatos Dan Seagrave borító mögé rakott anyag még a klasszikus svédhalált tartalmazta, és nekem a mai napig az első két lemez jelenti az Entombed csúcsát (főleg az első), bár tudom, hogy rengeteg embernek a Rozsomákos lemez jelenti az igazi Elhantoltakat. Természetesen maradtak a Sunlightban, és ez volt az egyetlen Entombed lemez, amin nem LG Petrov énekelt, a lemezt Nicke (meg Uffe) hörögte fel - és nem a volt Carnage basszer Johnny Dordevic, bár még a borítóban is ő szerepel a vokál mellett. A két új A.D. lemez ugyan visszatért a death metalos vonalhoz, de azért azok nem ezen a szinten mozognak.
Funebre - Children of the Scorn
A Funebre Finnország egyik legelső death metal zenekara volt, '88-as megalakulásuk után '91-re értek el első nagylemezükhöz, ami aztán az utolsó is lett egyben. Fun fact: a lemez producere Timo Tolkki volt. Igen, a Stratovariusból.
Goatlord - Reflections of the Solstice
Nagyon kevesen tudják, hogy ez a '85-ben alapított las vegasi zenekar egyike volt a doomos death metal legelső képveselőinek, de itt most ne a hegedűs, gótikus angol vonalra gondoljon senki, hanem az okkult, morbid, primitív lassú halálra. Már a '88-as szépcímű, és a lemezcímet szépen ki is fejező borítójú Sodomize the Goat demójukon is ezt nyomták, ez a '91-es LP pedig az első nagylemezük volt, abszolút underrated cucc. Elvileg úgy volt, hogy az akkor már bőven Napalmhalálozó Mitch Harris énekli fel az anyagot, de aztán valami énekeskavarás miatt végül csak a háttérvokálokban hallható.
Gorefest - Mindloss
Két demó után színre lépett nagylemezzel a Gorefest is ebben az évben, ekkor Ed Warby dobos, és a szépnevű Boudewijn Bonebakker gitáros még nem volt képben, ők csak egy évvel később, a False lemeznél kerültek a csapatba. A lemezt Colin Richardsonnal vették fel és egy kis kiadónál jött ki, majd gyorsan el is vitte őket a Nuclear Blast.
Gorguts - Considered Dead
Életem egyik legdöbbenetesebb koncertélménye volt, amikor először futottam össze élőben a Gorguts zenéjével. Szó szerint hitetlenkedve lestük, mi ömlik le a színpadról. Persze, ez már a 2008-as újjáalakulás után volt, ahol már a Hufnagel/Marston páros is játszott Luc Lemay mellett, de ez a bemutatkozó LP is egy techdeath alapvetés. Ez is Morrisound / Scott Burns / Dan Seagrave tengely, valamint James Murphy is elereszt egy szólót az utolsó dalban, és pár helyen Chris Barnes is háttérvokálozik.
Grave - Into the Grave
Noha akkora hivatkozási pont nem lett mint a Left Hand vagy az Eveverflowing Stream, mindenképp kultikus tiszteletnek örvend a (ezen a néven) '88 óta létező Grave, akik ekkor már túl voltak ey sor demón, spliten. Persze ők is Tomas Skogsberghez mentek a Sunlightba, nem túlbonyolított, tipikus húsrohasztó svédhalál ez, Jörgen Sandström később egy sor Entombed lemezen is játszott, valamint a Krux összes lemezén. Persze a Grave = Ola Lindgren, mára ő az egyetlen őstag a csapatban, és az újkori lemezeik is igen jók.
Immolation - Dawn of Possession
Az Immolationért nem feltétlen rajong mindenki, nekem viszont az egyik kedvenc death metal zenekarom, folyamatosan magas minőségű lemezekkel, rájuk jellemző hangulattal, ami nagyban köszönhető Robert Vigna gitárosnak, akit abszolút a death metal gitárosok élvonalába sorolok, felismerhető, egyéni játéka miatt - ami mondjuk igazából csak a kettes Here in Afterre teljesedett ki. A '88 óta ezen a néven létező zenekarnak ez volt az első nagylemeze, és noha később adtak ki nem egy ennél jobb lemezt (CLOSE TO A WORLD BELOW!!!!!), ez is klaszikussá vált. Érdekesmód ők nem a Morrisoundba mentek felvenni a lemezt, hanem átjöttek európába, Harris Johns berlini Music Labjébe. Mivel három éve jött ki az utolsó, itt az ideje egy új lemeznek!
Immortalis - Indicium de Mortuis
'91-ben alakult NSZK death zenekar, még ebben az évben ki is adták egyetlen nagylemezüket. A producer a Holy Mosesből Andy Classen volt, de a Kreatoros Tritze is dolgozott a lemezen. Volt Boss HM-2 pedáljuk, meg hangulatfokozó szintetizátorszóval színesítették néhol a dalokat, az utolsó dal meg a Venom Countess Bathory feldolgozása. Akik szeretnek ásni elfeledett anyagok után, annak érdemes, mert nem volt rossz lemez.
Incubator - Symphonies of Spiritual Cannibalism
Az inkubátor is egy NSZK death metal zenekar volt, de az Immortalissal (vagy a Jumpin' Jesusszal) ellentétben ők nem maradtak meg egylemezes zenekarnak, 2008-ig még öt nagylemez követte ezt a debütálást. Nem volt egetrengető, de korrekt anyag, és itt is Andy Classen volt a producer, úgy látszik nagyon bedarálta a cséplés után a halál a kilencvenes évek elején.
Jumpin' Jesus - The Art of Crucifying
Ez az észak-rajna-vesztfáliai brigád is egy gyorslefolyású zenekar volt akik felcaplattak a halálmetál hullámra, '89-ben megalakultak, kiadtak egy-két demót majd ezt a lemezt, aztán húztak a levesbe. Nem rossz anyag amúgy, egy erős közepes. A lemez producere megintcsak Andy Classen volt a Holy Mosesből.
Loudblast - Disincarnate
A még '85-ben alapított francia Loudblast a '89-es, még jóval thrashesebb első lemezük után alaposan elhalálosodott, olyannyira, hogy ők is átmentek a Morrisoundba Scott Burns kezei alá, és ha már ott voltak, kerítettek ők is egy kulthalálfigurát vendégnek a lemezre - Kam Lee vokálozik az egyik dalban. Kétéves kihagyást leszámítva azóta is léteznek, bár az ettől az albumtól eltelt 25 év alatt nem jelent meg csak öt nagylemezük, a legutóbbi tavalyelőtt.
Malevolent Creation - The Ten Commandments
A Malevolent Creation soha nem lett igazán széles körben elismert zenekar, de minden death metalos tudja miről van szó ha meghallja a Brett Hoffmann, vagy Phil Fasciana nevet. Eredetileg buffaloi banda voltak, de gyorsan elhúztak floridába, ott azért csak egészségesebb volt a halállégkör akkoriban. A megszokott sémán haladtak, Dan Seagrave, Morrisound, Scott Burns. Fasciana azóta is viszi a zenekart, végig megbízható minőséget hozva.
Massacra - Enjoy the Violence
A francia Massacra nem volt azzal vádolható hogy nagy újításokat hozott volna a műfajba, ettől függetlenül az első három lemezük megkerülhetetlen, ha az európai death metalról van szó. Talán ez a kifordított Depeche Mode lemezcímmel rendelkező a legjobb, de igazán nagy minőségi különbség nincs köztük, mindhárom nagyon jó, az mindenképp előny az egy évvel korábbi Final Holocausthoz képest, hogy a dalok sokkal feszesebbre vannak húzva.
Massacre - From Beyond
Ez is egy minden ízében kötelező lemez. Az egyik legősibb floridai halálzenekarról van szó, még '84-ben alakultak, '86-ban már demót adtak ki, ekkor még Allen West is a bandában volt. A lemezen játszó tagok mindegyike játszott a Death-ben is, Rick Rozz például a Leprosy-n is gitározott, Kam Lee meg egy vagon demón énekelt és dobolt '84-'85 környékén, és a Terry Butler/Bill Andrews ritmusszekciót sem kell senkinek bemutatni. A záró Corpsegrinder már a Death '84-es Reign of Terror demóján is fent volt, de én úgy tudom, azt nem Chuck, hanem Rick Rozz írta, gondolom azért lett ide átemelve. Borító Ed Repka, lemezcím Lovecraft, stúdió Morrisound - de érdekesmód Colin Richardson (bár Scott Burns is dolgozott a lemezen). Irgalmatlanul betonkemény anyag, olyan mintha valaki feszítővassal feszegetné a koponyádat, az egyik legcsontmorzsolóbb lemez, ami valaha született.
Masacre - Reqviem
A Massacra és a Massacre után itt a '88-ban alapított, és azóta is létező kolumbiai Masacre, egyenesen a medellíni kokacserjék mellől. Négy demó után (egyiknek az a címe hogy Colombia... imperio del terror) ez volt az első nagylemezük, igazi alpári death metal, ez azonban nem gátolt meg minket abban, hogy a lengyelpiacról beszerzett kamuskazettán elégedetten hallgassuk a Brutales Masacrest, vagy a szakmunkásképzőben hörögjük a nagyszünetben hogy "Ola de violencia, sacude la patria". A dobosukat (szuicidálta magát 2002-ben) úgy hívták hogy Bull Metal, és hozzá köthető a Mayhem - Dawn of the Black Hearts kiadása is, övé volt a Warmaster Records, ahol eredetileg kijött. Egyébként ezt a lemezt is Dead emlékének ajánlották.
Master - On the Seventh Day God Created... Master
Tavaly már méltattam eleget Speckmannéknak a műfajban betöltött jelentőségét (a Terrorizer nevet sem véletlenül vették fel Jesse Pintadóék...), az első Master LP nagyon nehezen született meg, ez a kettes lemeze viszont már rá egy évre, és még a Death Strike anyagot is kihozták. Morrisound, Scott Burns, szemfülesek két számban "Gyászjelentés" Tardi János hangjára is felfigyelhetnek, azonban a lemezhez köthető legfurább alak aki játszott rajta nem ő, hanem egyértelműen Paul Masvidal aki az egész lemezt felgitározta. Távolabb nem is eshetne a Master "primitív" őshalála a Cynic (vagy a Human) "kifinomult", előremutató intelligenciájától...
Megaslaughter - Calls from the Beyond
Egyetlen nagylemeze volt ennek a göteborgi zenekarnak, '92-ben fel is oszlottak. Természetesen a lánccsörgetős, szögelős stokholmi vonalon utaztak, bár azért a Sunlightba nem mentek el, biztos nem volt rá zseton. A dobosuk később a Hammerfallban is felbukkant.
Messiah - Choir of Horrors
Nem sokszor merül fel a svájci Messiah neve ha a korai death metalról van szó, pedig előbb volt nagylemezük, mint a Death-nek. Ez az Andreas Marschall (mennyi óriási lemez frontjáért felelős!) borítós anyag már a harmadik nagylemezük volt, ami noha nagy klasszikus nem lett, de egy jó hallgatható cucc. Még két lemez volt bennük, majd a kilencvenes évek közepén feloszlottak.
Morbid Angel - Blessed Are the Sick
Nyilván az Altars of Madnesst nem lehetett megütni, egészen más lemez lett, mint a debüt, nem is fogadta mindenki kitörő lelkesedéssel, de azért abszolút death metal klasszikussá vált ez is. Nagyon sokáig nem hagyták el a Morrisoundot, persze ez is ott készült, és most hogy Vince Dávid megint nincs a zenekarban, nagyon kíváncsian várom hova lépnek, az Illud bohóckodásától csak jobb jöhet. Ki érdekesség, hogy ugyanezt a sátános Jean Delville festményt a svéd speedthrash Hexeanhaus is felhasználta '88-as első lemezéhez.
Morbid Angel - Abominations of Desolation
Az Earache a nagy hörgőlázra való tekintettel előkaparta az eredetileg '86 májusában felvett Morbid Angel anyagot is. Köztudott hogy Trey nem volt túl elégedett a cuccal, de szerintem tök király a későbbi lemezekről ismert klasszikus dalokat hallgatni Mike Browning énekével, amit minden halálfém fanatikusnak illik ismerni!
Morgoth - Cursed
Noha az Odium kétségkívül több egyéni vonással rendelkezik, mégis ezt szeretem jobban, sőt, szerintem ez a legjobb death metal lemez, amit az NSZK valaha kitermelt. Itt még nem jelentek meg mindenféle egyéb hatások (oké, a végén ott a Warning nevű elektróbanda Darkness dalának feldolgozása a nyolcvanas évek elejéről), csak a pőre death metal, hibátlan dalokkal, európai klasszikus!
Mortification - Mortification
Ausztrália keresztény death metalosai is ebben az évben adták ki debütáló nagylemezüket, miután a Light Force nevű zenekarban beleuntak a power metalba. Azóta is küzdenek töretlenül, van már vagy 15 lemezük, bár szerintem túl érdekfeszítőek nem voltak sosem.
My Dying Bride - Symphonaire Infernus et Spera Empyrium
A Paradise Lost mellett a legfontosabb UK gótikus doomhalál zenekar, minden pozi és vidám fickó kedvenc zenekara, a My Dying Bride első nagylemezét megelőző kislemeze, és már ez is nagyon jó volt, és később micsoda lemezek követték. A producer a Peaceville kiadó alapítója, Hammy volt, aki ekkoriban jópár zenekarral dolgozott, az első Paradise Lost és a korai Anathemák mellett a Mental Funeralt is vele vették fel.
Paradise Lost - Gothic
Persze azon el lehetne vitatkozni hogy van-e keresnivalója ebben a posztban ennek a lemeznek (szerintem simán befér), de arról, hogy meghatározó, újító, óriási hatású klasszikus, nem. Mestermunka, nagyon nagyot ment a Paradise Lost az évtized első felében, mondjuk utána nem nagyon értettem hogy mi van...
Pestilence - Testimony of the Ancients
Jó, erről a lemezről megintcsak ömlengeni tudok, elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki úgy rajongjon a műfajért, hogy ezt a lemezt nem szereti. A '89-es Consuming Impulse is egy megfejelhetetlen lemez volt, ami után Van Drunen lekoccolt az Asphyxbe, így a zenekar örök motorja, Patrick Mameli vette át a hörgést, basszernek meg Tony Choy ugrott be (Cynic, Atheist, nagyon nagy éve volt ez), Harris Johns berlini Music Lab stúdióját lecserélték a Morrisoundra és Scott Burnsre, a borító Dan Seagrave, így minden adott volt egy újabb klasszikus lemezhez, az is lett, semmi kétség. Megunhatatlan.
Protector - A Shedding of Skin
Noha a wolfsburgi deaththrash Protector harmadik lemezére két alapemberét - Hansi Müller gitárost és Martin Missy énekest - is elvesztette, ennek ellenére a '94-ben, mindössze 28 évesen elhunyt (állítólag túladagolás) Michael Hasse-ék Olly Wieberrel kiegészülve egy remek NSZK halálmetál lemezt hoztak össze, a madárcsicsergős intróra biztos mindenki emlékszik. Producer a legendás Harris Johns, a zenekar jelenleg svédországban üzemel, Martin Missy vezetésével, pár hónapja ki is jött egy egész jó lemezük.
Pungent Stench - Been Caught Buttering
Az osztrákok sem tököltek sokat, a '90-es első nagylemez után már jött is a második, én soha nem szerettem őket, van pár meglepő húzás a lemezen, de nekem nem mond túl sokat.
Revenant - Prophecies of a Dying World
Ennek a Lovecraft rajongó new jersey-i zenekarnak is ez a Nuclear Blastnál kiadott cucc volt az egyetlen nagylemeze, ezen kívül csak pár demó és EP volt a termés szűk évtizedes ('86-'95) ténykedésük alatt. Az LP hét dalt tartalmazott, a CD verzión viszont rajta van a '89-es Distant Eyes EP két dala is.
Ripping Corpse - Dreaming with the Dead
Nem tartozik a legismertebb zenekarok közé a '87-ben alapított new jersey-i Széttépődő Hulla (nézd meg a Pleasure to Kill dalcímeit), ez az egyetlen nagylemezük ami három demó után jelent meg, majd a két évvel későbbi feloszlásuk után Erik Rutan elment a Morbid Angelbe, majd megalapította a Hate Eternalt, bár a fő dalszerző itt nem ő, hanem az énekes és a gitáros volt, ők a Dim Mak nevű formációt vitték később. Jó lemez!
Sarcófago - The Laws of Scourge
Wágner Antikrisztusék - aki a Sepultura nevű brazil tánczenekar énekese volt '84-'85 tájékán - már akkor a belo horizonte-i temetőben pózoltak kifestve, amikor mondjuk Szatír Wongraven vagy Császár Ihsahn még a kovalens kötés rejtelmeivel volt elfoglalva az általánosban. Kultikus debütlemezük, az I.N.R.I. után fel is oszlottak még '87-ben, két év múlva újjáalakultak, majd '91-ben kiadták a második thrash/black/death LP-t (vagy a harmadikat, attól függ a '89-es Rottingot minek vesszük).
Sadistik Exekution - The Magus
A '85-ben alakult, azóta már feloszlott ausztrál szadista szadomazo deathblack zenekar első nagylemeze, ezt követte még négy, 2004-ig. Nem vagyok sem túl nagy szakértője, sem túl nagy rajongója zenéjüknek.
Sentenced - Shadows of the Past
A később megcsicskuló, a death metalt alaposan eláruló Sentenced is ekkor még bőven a rothadó hullákkal szegélyezett úton járt, jobb is ez az első lemezük, mint bármelyik a későbbi kamugót fesztiválmetál albumaik közül.
Sorcery - Bloodchilling Tales
A Sorcery Svédország egyik legősibb death metal zenekara (alapítva '86 környékén), ennek ellenére nem túl ismert a nevük, persze a fanatikus halálhívőkön kívül. Ennek (egyik) oka, hogy '97-es feloszlásukig demókon kívül ez az egyetlen nagylemezük jelent meg (és efy kétszámos EP), nem egy Dark Recollections, de egy teljesen korrekt svédhalál lemez, természetesen Sunlightos Tomas Skogsberg hangzással. 2009-ben újjáalakultak, volt is egy visszatérő lemez három éve, az új pedig most jön ki májusban.
Sororicide - The Entity
Erre az izlandi (!) zenekarra csak a legelvetemültebbek emlékeznek, ebben biztos vagyok. Ez az egy tehetségkutatón nyert stúdióidőn, két hétvége alatt felvett anyag volt az egyetlen nagylemezük, élő fellépésük soha nem is volt a szigeten kívül. Rengeteg a lassú, doomdeath a zenéjükben, kevés gyors, és sok középtempóval.
Suffocation - Effigy of the Forgotten
Legendás lemez, minden későbbi technical, br00tal, slam, tökömtudjami bibliája, alfája és omegája. Irgalmatlanul hülyére darál ez az anyag, tökéletes Dan Seagrave borító, Morrisound, és azért az is jelent valamit, hogy a producer Scott Burns is azt mondta róluk ekkoriban, hogy a világ legbrutálisab zenekara - bár azidőtájt kb havonta megkapta ezt egy-egy újabb zenekar. A Hobbs/Cerrito páros kb olyan a death metalnak, mint a thrashnek az H-Team. Két dalban egyébként az akkor még Monstrosity-s Hulladaráló Halász Gyuri is vokálozik, és a teljes lemez a már említett Atheist basszeros, a mindössze 22 évesen elhunyt Roger Patterson emlékének lett ajánlva. Könyörtelen, kötelező alapvetés.
Therion - Of Darkness...
Christopher Johnsson is keményen osztotta a halált a Celtic Frost után elnevezett zenekarával mielőtt operaénekesek zacskóját kezdte morzsolgatni, ezen a debütáló nagylemezen még olyan dalok szerepelnek, amiket a nyolcvanas évek végén írt. Ezt még ő is a Sunlightban rögzítette Tomas Skogsberggel, később már nem ment vissza oda soha, bár ezt a későbbi lemezek nem is indokolták volna.
Tiamat - The Astral Sleep
A Sunlight stúdiós (az első death metal LP volt, amit ott felvettek!) Sumerian Cry után már itt érezhető volt hogy Johan Edlund ki fog "lábalni" a halálból, bár az igazat megvallva szerintem kicsit később jobb lemezeket készítettek. Erre a második lemezre már nem is mentek vissza Tomas Skogsberghez, hanem elmentek az NSZK-ba Waldemar Sorychtához, akivel aztán a Wildhoney-ig mindig együtt dolgoztak.
Unleashed - Where No Life Dwells
Nem vagyok az az óriási Unleashed fan - pláne nem az utóbbi lemezeké - de természetesen a korai anyagaikat én is szeretem. És az is biztos, hogy az egyik legállhatatosabb death metal zenekar, gyakorlatilag tagcsere nélkül nyomták le az elmúlt negyed évszázadot. Johnny Hedlund akkor alapította meg a csapatot amikor picsánrúgták a Nihilistből, ez volt a debütáló nagylemezük, amit érdekes mód nem a Sunlightba mentek felvenni, hanem akárcsak a Tiamat, NSZK-ba Waldemar Sorychtához, aki ekkor még javában a Despairben gitározott.
