Sajnos már csak múlt időben tudunk beszélni erről a walesi bandáról, ugyanis éppen oszlóban vannak (mármint nem a norvég fővárosban lépnek fel, hanem tényleg ennyi volt), bár néhány koncertet még ledarálnak. Két (kritikailag is elismert) nagylemezük jelent meg, ez volt a második, és két basszgitárjukkal elég ügyesen ragadták meg a noise rocknak azt az ágát, amely eléggé rockos, tele van jó dallamokkal, és minden pillanatában ott vibrál a befutás lehetősége, ami persze rendre elmarad. Ez a fajta hangzás csak a Brit-szigetek zenekaraira jellemző, tudjátok, arra a sajátos ízre gondolok, ami más-más módon ugyan, de ott bújkál a Future Of The Left, a LaFaro, a Groop Dogdrill és a Pulled Apart By Horses muzsikájában.