Emlékeztek azokra az időkre, amikor még jó zenéket raktunk ki? Na, akkor került ki a Taint is, akiknek az első lemeze akkora zsírság, hogy attól sokatok le is ment hídba, emlékszem ám. Na, a Taint ugye befejezte, de lett helyette a Hark. A Taint agya, Jimbob Isaac pedig megint odatette magát. Tavalyi bemutatkozó lemezük ugyan elkerülte a figyelmünket, de ez eddig és netovább, mert most itt vannak, és belerúgnak a csúnyátokba. A Hark amolyan savannah-i sludge-rock, nyilvánvaló Kylesa és Baroness hatásokkal (de elég a borítóra nézni). Csak míg ez a két együttes mostanában bénázik, addig a Hark kúr - kicsit a korai Mastodon modorát is megidézve. Jimbob baszott nagy dolgokat kiabál, az egész tömör, mint egy tégla, ami épp a tarkódra zuhan, böszme dobokkal, vadállati pengetésekkel, gólemszerű dalépítéssel. Ja, és az utolsó 10 perces opus magnumban Neil Fallon énekel. Kurvára kihagyhatatlan és nagyon hallgattatja magát.