Na, akkor ez elvileg a második Pipe lemez, ami a Slowboy előtt egy évvel jelent meg, és jóval punk-orientáltabb, egyirányúbb, de persze vannak ezen is olyan számok, amikben aztán van ám minden, alig győzni szájtátott pogóval. Ez nem jelent rosszat, a lemez ennél egységesebb nem lehetne. Tarol az egész, szétvágja az energia, zseniális rock-ünnep, és így tovább. Én általában a harmadik (beszarás) dal környékén elvesztem a fonalat, és csak ugrálok a szobában, hogy bassza meg, ez álom.