Ismeritek a kilencvenes éveket, tudjátok mi volt akkoriban. Grunge.
Az Otis ott volt az évtized közepén, kiadott két lemezt, azt csá. Viszont ezek a lemezek tisztességesek.
Zajos, felbaszott, acsargós és pumpáló metálriffekkel teleszart koszrock, hanyagság van és ordibálás és persze a hatásokat is lehet érezni. De hát ez ilyen.
Nekem az első, '95-ös, totál elfelejtett és elveszett lemezük (vagy demójuk?) a kedvencem, de a 15 perc hírnevet hozó Electric Landlady is masszív. Bár nekem azok a dalok már túl dalok. Az első viszont - még ha nem is eredeti - mindig megbólintja a fejem, imádom, ahogy megszólal.