A londoni Monotony olyan szétesett, kedélyes, nemtörődöm, de odamondós punkban utazik, amit simán össze lehet téveszteni valamiféle brit őspunk kezdeményezéssel. Porosnak tűnik, a tempó hipnotikusan tötymörög, a minimális dallamok elragadóak, imádnivalóan szarul szól, az egész pedig - mint azt a neve is mutatja - monoton. A srácok érezhetően a lemez felvétele előtt két nappal kezdtek el zenélni, így az egészből árad a csináld magad jelleg és a ki nem szarja le mentalitás, ami lenyűgözően őszinte.