Sivert Høyemet ismerni kell. A kortárs popzene egyik legkiválóbb hangjáról, előadójáról, kellőképp sokoldalú dalszerzőjéről van szó. Szerintem nem cseng feltétlenül ismeretlenül a neve itthon sem a Madrugada, szólólemezei, vagy legutóbb a Satyricon albumon tett vendégszereplése okán. Az idei Endless Love ötödik szerzői albuma, mély, borús, gazdag érzelmek zenéje ez továbbra is javarészt férfibánattal, néhol némi derűvel. Zenei eszközeit tekintve továbbra is az alt-country és gospel hagyományok a legerősebbek, pszichedéliával és súllyal változó arányban átitatva, de a legutóbbi Long Slow Distance kicsapongóbb hangvétele után most egységesebb hangulattal.
