Az új-zélandi Shihad a kilencvenes években kiadott pár jó képességű lemezt, amelyek főleg az erőteljes Killing Joke trip miatt voltak izgalmasak (számomra). Aztán már nem követtem őket, de most itt van a kilencedik stúdióalbum, amit még nem hallgattam meg, ám mivel Jaz Coleman volt a producer, nem hiszem hogy olyan távol kerültek volna a régi hangzásuktól. Úgy látszik, nekik is sírig tart a szerelem a Gyilkos Tréfával.