Egyszer kiraktam a Wymyns Prysyn első kislemezét, ami kurva jó volt, csak hát gondolom fasz se szedte le.

Remélhetőleg a debütáló nagylemezükkel kicsit többen meg fognak ismerkedni, mivel ez baszki hatalmas, tőröl metszett noise-punk arculcsapás, semmi más. Monoton kalapálás, hullámzó, önmagába visszaérő nyers melódia-csökevények, totális igaziság. Dohányozzátok hát el a levegőt a garázsból, basszátok szájba az arcotoktól két centire ugató parasztokat, kússzatok bebaszva vissza anyátokba, törjetek el dolgokat, jussatok el akárhova, a lényeg, hogy közben süssetek a kertben zsíros oldalasokat és mászkáljatok mindenhova pizsamagatyában, mert kurvára nem értek ám rá minden szir-szarral cseszekedni. Ez a lemez feltölt koksszal, önbizalommal, és baszomnyi cinizmussal, de a lehető leghangosabban kell hallgatni, hogy csak te maradj a világ ellen.

Ott kell lennie néhány év végi listán.