Kibaszott nagy rocklemez. Tegnap már szóba került. Úgy kezdődik, mintha egy mániákus noise rockerekből álló bedrogozott banda nekiállna Queens Of The Stone Age-t játszani, amire az éppen odabukdácsoló részeg haverjuk elkezd orgonával klimpírozni valamit, de persze annyira készen van a hülye, hogy képtelen bármi mást eljátszani a Stooges Raw Power témáján kívül. A második számtól némi változás, részeg haver megy a faszba, de minden más úgy marad. Egyszóval tökéletes keverékét kapjuk  az AmRep/Touch And Go jellegű noise rocknak és a modernebb stoner témáknak, nem kevés southern ízzel a későbbiekben. A koronát a történetre a szinte már Mike Hard módjára perverz és Scott McCloud módjára flegma énekhang teszi fel (imádom amikor így énekelnek a noise rockban), és még a Jesus Lizardra hajazó lemezborító miatt is kapnak tőlem egy pluszpontot. Ja és a Hey Colossus kétharmada teljesít itt szolgálatot, ez sem egy elhanyagolható tény.