A Stella nagyszerű zenéje leginkább olyan, mintha egy kipufogógázokat mélyre szívó félhülye matekszakos punk rápillantana néhány Drive Like Jehu, Hot Snakes, és Shellac lemezre, és egy nagyot csettintene, hogy igen, csesszük ezt szét seperc alatt. Szétbaszott punk-permutációk, számolósan feszült és mégis oldalbaszart témák sorjáznak egy-egy percen belül, koszos és alulkevert szemétkupacok ezek a dalok, simán megsebzik az elmét. Rángatózó, félholt véráldozat mászik a gitárnyektetés oltárán, de épp ezért fog néhány embernek tetszeni.