Footwork, glitch hop, UK bass, wonky: megannyi fölösleges és számomra érdektelen cimke, amiket ezzel az albummal kapcsolatban hallottam emlegetni. Machinedrum (született: Travis Stewart) tavalyi műve két dolog miatt fogott meg: az egyik, hogy egy-két hallgatás után David Holmes két nagylemezének (Let's Get Killed 1997, Bow Down to the Exit Sign 2000) hangulata ugrott be párhuzamként; azaz mintha egy (képzeletbeli) városon haladnánk keresztül. Utcai zajok, zene- és dallamtöredékek, járművek, emberi beszéd részletei szűrődnek be az elektronikus alapokba, mint amikor a tömegközlekedéssel közelíted meg az úticélt.

A másik az, hogy a Vapor City nemcsak friss, de változatos is: finoman, de biztos kézzel megkomponált szerzemények követik egymást a közel egy órányi zenefolyamban. A U Still Lie majdnem dreampoposan lebeg, a Center Your Love-ban töredezett soult hallunk, a Sea Sea a beatek fölött jazzes felhangokkal operál, de remek a pattogós albumkezdő Gunshotta is, a Rise'N Fall és a zárószám Overcome pedig belassult dárenbéz. A Gőzölgő Város korántsem olyan zord, lepusztult indusztriál környék képét festi le zenéjével, mint ahogy azt a borító sugallja*, sokkal inkább igazi, hőség idejére való pihentető hallgatnivaló. Hivatalos.

*bár ennek az alábbi klip pont ellentmond, de ezt leszámítva igaz