A skót Desalvo eddigi egyetlen, 2008-as lemezének már nagyon rég itt lett volna a helye.

Aki tisztességesen körbe tudja írni azt, ami a Mood Poisoner böszme nagy taglóján zajlik, az simán vetít, és egy féreg. A Desalvo ugyanis úgy cikázik a matekosabb hardcore, a noise rock, a stoner- és a sludge rock, valamint némi thrash körül, hogy abból valami egészen eredeti és bámulatos kerekedik ki, amit zsánerekkel definiálni tök felesleges. Ha nagyon egyszerű akarna lenni valaki, akkor azt is mondhatná, hogy a Mastodon is ilyesmit művelne, ha a pöcsük puhára fingása helyett inkább tisztességesen fejbe kúrnának valakit egy söröskorsóval. De hagyjuk ezt. Az a szemkápráztatóan brutális intenzitás és kompromisszum-kerülés beszél ugyanis helyettük, ami ezeket a faszkaparóan vadállati dalokat belülről bassza keresztbe. Olyan szinten patent darálás ez, olyan feszes és nyers és tömör és meglepő és mesterien felzenélt, hogy attól nehéz szabadulni. Nem lehet elégszer meghallgatni, én minden egyes alkalommal csak fogom a fejem, hogy mi a szart csinálnak már ezek, és miért nem ismeri őket minden ember? Jó kurva hangosan kell nyomatni, meg fogja tenni a hatását. Ja, és az "énekes" rettenetesen ijesztő.