A Los Angeles-i együttest John Corabi énekes (ex-Angora), Bruce Bouillet gitáros, Juan Alderete (mindketten ex-Racer X) és Scott Travis dobos alapította 1989-ben, eredetileg Saints Or Sinners néven. Travis csak rövid ideig volt tagja a formációnak, mert hamar átigazolt a Judas Priestbe, aminek a Painkiller nagylemez lett az eredménye; illetve ő azóta is az Áruló Papnál püföli a bőröket.
A dobos posztját Travis távozása után Walt Woodward III (ex-Shark Island) töltötte be, és a nevüket is ekkor változtatták meg The Scream-re. Let It Scream című bemutatkozó albumukat 1991-ben a Hollywood Records jelentette meg. A (korai) Aerosmith-Rolling Stones-Humble Pie vonalon mozgó The Scream zenéje friss és improvizatív benyomást keltő, glames és bluesos hatásokat is magába olvasztó hard rock volt, Corabi hangja pedig egyszerre emlékeztetett Steven Tyler és Tom Keifer (Cinderella) orgánumára. Első lemezüket mind a kritika, mind pedig a közönség kedvelte, és felfutó karriert jósoltak nekik, de a Nirvana pillanatok alatt eget-földet megrengető sikere számukra is a vég kezdetét jelentette (a két korong között egy hónap különbség van: a Let It Scream augusztus 20-án, a Nevermind szeptember 24-én jelent meg).
A diadalmenet elmaradása, illetve a műfaj lehetőségeinek beszűkülése miatt Corabi a Mötley Crüe-be távozott, hogy Vince Neilt helyettesítse, ennek eredménye az akkor alig értékelt - de szerintem kitűnő - 1994-es cím nélküli Crüe-album lett (de ez már egy másik történet). A hátramaradt tagok egy Billy Fogerty nevű énekessel elkezdték a második, Takin' It to the Next Level című albumukat felvenni, de a megjelenés előtt a kiadójuk kirúgta őket. A The Scream így 1993-ban feloszlott. Végeredményben megmaradtak egylemezes csodának, és mentségükre legyen mondva, hogy a régi időkre hivatkozva sosem próbálkoztak a töltöttkáposzta-effektus (lásd: minél többször melegíted fel, annál finomabb) kihasználásával.
