A roppant béna nevű francia zenekar egészen döbbenetes lemezt rakott le az asztalra két éve. Pontosabban ez két minialbum egy lemezen, bár azt nem tudom hogy fizikai formában vajon kijött-e az anyag. (Elég kevés információ van róluk a neten, a last fm például nem is említi őket.) Mindenesetre én szívesen látnám a gyűjteményemben Ottókát, ez az egyik legnagyobb kedvencem az utóbbi pár év terméséből. Karcos, kissé pszichotikus, bluesosan keserű, sötéten csillogó remekek, a fiatal Nick Cave és a Swans nyomdokain lépkedve, kicsit talán egy experimentálisabb Madragudát is megidézve.
