Két nashville-i muki gondolt egyet, és nem countryt kezdtek el cincogtatni a gitárjaikon, hanem nekigyűrkőztek, és olyan zenét kezdtek el írni, ami éppen annyira mozog a műfajok között, hogy az ne legyen zavaró a hallgató számára, viszont pont annyira csipeget több forrásból is, hogy az ember felkapja rá a fejét. Mindezt lassan egy évtizede teszik, az Oblivion Hymns ugyanis a Hammock hetedik nagylemeze. A hanganyag egyszerre merítkezik meg az ambient zenében és a post-rockban, illetve tökéletes arányérzékkel szintetizálja egymással a két műfaj főbb erényeit. Gazdagon rétegezett, emelkedett hangulatú, tájfestő hangképek kompozíciói szólalnak meg pár perc híján egy órában, melyek akár egy borús, akár egy vidám nap végén is könnyedén katarzis-közeli állapotot válthatnak ki.